Ami romlandó, az el is romlik, nincs, ami megmentse az elmúlástól. Húsvét előtt jó olvasni ezeket az igéket, mert az ellentéte biztos és vigasztaló valóság.
A minket körülvevő élet ma igen sok aggodalomra ad okot. Járvány, VILÁGJÁRVÁNY, amelyre még nincs gyógyszer. Egészségügy megfelelő előzetes felkészítés nélkül, gyors oktatási módszerváltás, idősek féltése, fiatalok félelmei, felvásárlási láz, megszűnő munkahelyek, sorolhatnánk a ránk törő kihívásokat tovább. Igen, ami romlandó… Pedig a Teremtő a kezdetek után így szólt: „…minden, amit teremtett, íme igen jó”(1Móz 1,30). Azóta sok idő eltelt, megváltozott a világ, akkor még azt a lehetőséget kaptuk, hogy „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá”(1Móz 1,28). Évezredek után egyre több uralomra jutott az emberiség a teremtettség felett. Az önhittség, a magabiztosság, a felvilágosult ember egyre több öngólt rúgott, pedig csak a legjobb dolgokra törekedett. A mezőgazdaság kemizálása, a robbanó eszközök útja Alfréd Nobel dinamitján át Teller Ede atombombájáig, a génmódosítás, a genderizmus és a többi „bölcsesség” a jövő útjának látszottak, de úgy tűnik, a „romlás városa” (John Bunyan: Zarándok útja) felé vezetnek.
A fenti ige beszél romlandóságról és romolhatatlanságról, az egyiknek vége szakad egyszer, a másik pedig feltámasztatik. Mindkettő Isten cselekvése: „Isten pedig testet ád annak, amint akarta,…(1Kor 15, 38-46) és Pál apostol okfejtése egészen odáig megy, hogy Krisztusban van feloldás, „Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által(57 v.). Aki „visszajött” a halálon túlról, Az tudja, hogy milyen Isten újjáteremtő hatalma, hogy majd láthatjuk azt, amit János írt a Jelenésekben (21. fejezet) „láték új eget és új földet… és láttam az új Jeruzsálemet”.
Jézus Krisztus gyakran figyelmeztetett arra, hogy mulandó világban élünk, és örökkévaló dolgokat keressünk inkább. Mindennapi munkánkkal is együtt jár, hogy az örök normák szerint próbáljuk elvégezni (lehetőség szerint a legjobban). Krisztus feltámadásának ünnepe megújítja bennünk azt a reménységet, hogy földi életünk „romlandósága” esetén is van jövőnk, mert azt Jézus Krisztus szerezte meg kereszthalála és a halálból való feltámadása által.
Lehet, hogy megrettenünk, ha ma körbe tekintünk a világon és közvetlen környezetünkön. Ez Isten világa, ha elromolva is, de még mindig az övé. Mindenhatósága megkérdőjelezhetetlen. Jó Vele békességes viszonyban lenni, mert Ő „előbb szeretett minket”(1Ján 4, 19), „mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.”(Rm 5,8/b).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése