Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez… Így adott az ember nevet [mindegyiknek]… 1Móz 2,19–20
Unalmas egyedül lenni. Kellenek játékok, kell szórakozás, a társak is jól jönnek. A játékokkal tudunk valamit művelni, tevékenykedni. A szórakozással végre nem csak magunkkal foglalkozunk. A társak meg mindkettőre jók – sőt még kapcsolat is kialakulhat közöttünk, ami kölcsönösen építő.
Az állatok játékra kiválóak – főleg hogy az még a kevéssé agresszív korszak volt. Önmagukban is szórakoztatóak, ráadásul majdnem társak. Sokat tudnak adni nekünk és el is várnak valami viszonzást. Egy egyedül levő embernek adott esetben a legtöbb amit nyújthatunk az állatok társasága.
Isten nem csak azért vitte oda az emberhez, hogy játékot vagy szórakozást jelentsenek. Bár már ez sem kevés. Társakként is fel lettek ajánlva, megoldandó a magányt, unalmat. Szinte képi, ahogy Isten tereli az ember elé az állatokat, aki mintegy fogadóórán fogadja őket. És a következő hivatalos aktus a névadás, vélhetőleg átérezve ennek a jelentőségét.
Talán most is jellemző a társakra, kapcsolatokra minek nevezik egymást. A becézgetés – pl. állatnevekkel – mást jelent, mint a vezeték néven vagy esetleges rangon való szólítás. A megszólítás mindig névadás is, ha nem is új névvel, de az aktuálisan használt nevet kimondva a másik azzá válik. Esetleg kívülállóknak fura vagy félreérthető tartalommal, de a kimondott név jelzi a felek viszonyát.
Isten tudja a neveket, kíváncsi volt az ember minek nevezi az állatokat. Ezt a nevet bizonnyal Isten is elfogadta. Az ember magát azonban nem nevezte el, hiszen a név nem magunknak szól, eleve kapcsolatban, valamilyen összefüggésben van értelme. Isten általában néven szólítja az embert, mert figyel az emberre, akár arra is minek nevezi, tekinti magát. Bizonnyal ezt is elfogadja, bár ismerhet találóbb, igazabb nevet.
Istennek sok neve van, rólunk szól hogyan szólítjuk meg. A használt jelző, jelentéssel bíró kifejezés nem véletlen, aktuális kapcsolatunkról szól. Őszinte megszólításban, főleg a kölcsönös megszólításban benne van az egész kapcsolat. Megszólítjuk egymást, tisztázzuk és érvényesítjük a viszonyunkat – olykor nem is kell más, több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése