Figyelmeztetés a szó: „vigyázzatok” – amit Jézus Krisztustól többször idéz és ismétel Márk a szövegkörnyezetben. A téma nem könnyű, hiszen a világ végéről, Krisztus visszajöveteléről, az utolsó ítéletről szól a szakasz. A történelem során nemegyszer hagyta figyelmen kívül a keresztyénség egy-egy csoportja mindazt, amit az Úr mondott a „vigyázzatok” kifejezéshez kapcsolva. Minden korban beleeshet ebbe a hibába a Krisztus-követő ember. Ez a világ nem barátja Krisztusnak – bár meghalt érte, bűneit magára vállalta – és az elkötelezett keresztyén sem várhat a hitéért megbecsülést akkor sem, ha munkája, életvitele hasznos, példamutató a környezetében. Ebből ered egyrészt frusztráltságunk, nemegyszer otthontalanságunk érzése, amihez kapcsolódik a megbízásunk – „tegyetek tanítványokká”(Mt 28, 18-19), „ti vagytok a világ világossága,.., a föld sója…,” Mt 5, 13-14) – ránk nehezedő felelőssége.
Kisgyermekkorunk óta nagyon sokszor hallottuk a figyelmeztetést: vigyázz, vigyázzatok, légy óvatos, körültekintő, és ez – lehet – belénk is ivódott és nemegyszer meg is bénított bizonyos célok elérésében. Más esetekben pedig megőrzött olyan vállalkozásoktól, eseményektől, amelyek kárt okozhattak volna. Szükséges volt az óvás, hogy elkerüljünk veszélyes helyzeteket, eseményeket. Keresztyén életünk is rászorul a figyelmeztetésre, különösen, ha Jézus Krisztus mondja: „Vigyázzatok és imádkozzatok…!” (Mt 26, 41). Ez a mondat mindennapjaink védőpajzsa, mert segít abban, hogy megkeressük Őt örömeinkkel, kétségeinkkel, kéréseinkkel. Az olyan kijelentések (Mk 13. fejezet), amelyek ismeretanyagot közölnek, könnyen válhatnak a tanítók gondolkodásában félreérthetővé, tévessé. A jelek, amelyekről beszél az Úr, önmagukban is rejtélyesek, nincsenek meghatározott időpontokhoz kötve, de folyamatosan jelen vannak az emberiség történetében. A történelem lezárásának jövendölése sokaknak okoz meglepetést: „Az ég és a föld elmúlik… Azt a napot viszont… órát senki sem tudja, sem az angyalok… sem a Fiú, hanem csak az Atya.” (Mk 13, 32)
Minden kísérlet, amely Jézus visszajövetelének idejét akarja kiszámítani, engedetlenség és értelmetlenség az Ő szavaival szemben. Ezért mondja el a „vigyázzatok” óvást többször, hogy tudassa, vannak titkok és van kijelentés. „A titkok az Úréi, a mi Istenünké, a kinyilatkoztatott dolgok a mieink…” (5Móz 29, 29) A költő is megsejtette ezt: „Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt, Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet.” (Berzsenyi Dániel: Fohászkodás) Az Édenben is csak az az egy fa volt érdekes a kísértőnek, amelyikről nem volt szabad enni. (Talán ezért annyira vonzó a számolgatás sokaknak?)
A vigyázzatok, Jézus szavaival azt jelenti, hogy a földi életben végezzük el dolgainkat, és ne hanyagoljuk el, ami ránk bízatott. „Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az Úr, ilyen munkában talált.” (Lk 12, 43) Jusson eszünkbe Jézus szava, amikor megterhelődünk, elfáradunk, agyunkra megy, amit tennünk kell, kiégés felé közeledünk… Isten nem terhel erőn felül bennünket: „Isten pedig hűséges és nem hagy titeket erőtökön felül kisérteni, sőt… elkészíti a szabadulás útját is…” (1Kor 10, 13)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése