Az első keresztyén gyülekezetekben – az új megtérőknél – igen sok kérdés merült fel a társadalmi státus, az életmód, a foglalkozás, családi élet vonatkozásában, amelyekben a tisztázás szükségessé vált. Ezért olvassuk Pál apostol leveleit bizonyos távolságot tartva, mégis érdeklődéssel. Pál az 1Kor 7,17-24-ben nem javasolja az életviszonyok megváltoztatását a keresztyénné lett testvéreknél. Inkább az állapotból adódó hivatástudatot erősíti, belülről, a gondolkozást megváltoztatva, amelyet a hit támogatni tud. A hit nem az ember képessége (Jud,3/b), hanem az Istentől való megragadottság: „áron vétettetek meg”. Erről az „ár”-ról beszél Péter apostol is (1Pét 1, 18-19): „tudván, hogy nem veszendő dolgokon… váltattatok meg… hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.”
Ha valamire sokáig áhítozunk, s végül sikerül hozzájutnunk – drága áron megvásároljuk, vagy örökléssel kerül birtokunkba – fokozottan vigyázunk rá. Ritkán, csak sátoros ünnepekkor vesszük elő, kíméletesen bánunk vele, több nemzedéket kiszolgáló értékeink közt tartjuk számon. Mit jelent nekünk a „véren vásárolt” Isten-gyermekség, megváltottság, testvérség? Azt hiszem, hogy hallatlan nagy védelmet, biztonságot, hiszen Isten uralma alá kerültünk. Pál így ír erről: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?” (1Kor 8,35) Ezt a biztonságot élhették át az első keresztyének, vállalva az úttörés kockázatát, sokszor a vértanúságot, amiről Policarpus püspök (mh.Kr.u.89.) így szólt: „A mártírok vére mag”. A mai üldözött keresztyénekre is igaz ez a megállapítás azokon a földrészeken, ahol ez tapasztalható. Mi hálásak lehetünk Istennek a viszonylagos nyugalomért, amelyben élhetünk.
Akit drága áron váltottak ki a rabságból, az vigyázzon a szabadságára. „Ne legyetek emberek rabszolgái!” Krisztusban szabadságunk van arra, hogy ne váljunk emberek szándékainak kényszerű, vagy vak kiszolgálóivá. Történelmi példákból tudjuk, tapasztaltuk, mit jelent, ha az egyház kiszolgálója az államnak: kis mértékben szabadságot kap ellenszolgáltatásként, valójában gúzsba kötik. Lehet valaki rabszolga a családjában, munkahelyén, lehet a karrier rabja, sőt az ital, drog, szex, stb. rabszolgája. Vannak látványos és kívülről nehezen észrevehető rabságok. Nem feltétlenül kell felrúgni az összes köteléket, melyek fizikálisan korlátozzák szabadságunkat. Lehetünk „rabszolga”-ként lélekben szabadok – bár vannak élethelyzetek, ahol jobb kilépni a megnyomorító igából. Mennyire kell Krisztusban bízni, hogy megkülönböztessük ezeket egymástól! Ő szabadságra váltott meg bennünket helyettesítő halálával. Őt becsüljük, ha tanulmányozzuk szavait, életét, imádkozunk hozzá, a Szentlélek segítségével mindig többet érthetünk Belőle, és az Atya szándékából, ezért vagyunk képesek viszonozni a szeretetét. Éljünk Vele közösségben, ahogyan énekeljük: „Tégy foglyoddá Uram, akkor szabad leszek…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése