Elfogyott a gyógyszerem – állapítottam meg. Új dobozt kell kinyitni, de ezzel nincs is semmi baj. Csak, hogy ilyenkor eszembe jut, hogy már megint eltelt két hét. Mintha tegnap lett volna. Most meg áhítatot írok, ami azt is jelenti, hogy egy hónap ismét eltelt az előző óta. Az idő múlása még abban is látszik, hogy a jó emberek sorra mennek el. Szinte mindennap. Csak csodálkozom az eltávozók nevein. Milyen szépek voltak és most már nincsenek. Minden elmúlik.
És nem is jut mindenkinek ugyanannyi idő. Hogy van az, hogy valakinek majdnem ezer év jutott (pontosan kilencszázhatvankilenc), mint Matuzsálemnek, másnak meg csak pár év vagy annyi sem, csak pár perc vagy másodperc. Bárhogy is van, egyszer mindennek vége lesz. Ég és föld, az egész Univerzum megszűnik létezni. Nem tart örökké semmi.
Az örökké csak Istenre vonatkozhat és az ő beszédére. Évezredek alatt sem változik meg a véleménye, tartja az adott szavát.
Egy pár kedves szó is csodát tud tenni az ember életében, hát még Isten örökéletű igéje.
Ne hagyjunk ki egy napot sem, hogy ne olvasnánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése