Aller Anfang ist schwer – írta fel az első német órák egyikén a táblára Bada tanár úr. Csak néztük, aztán megtudtuk a jelentését: minden kezdet nehéz, ami igaz. Fáradság, bajlódás, tanulás, de biztató is lehet. Így vagyunk ezzel mi emberek az új év kezdetén is.. Istennél jóval könnyebben indulnak dolgok: ”Kezdetben teremtette Isten…”, „Kezdetben volt az Ige…”, „Én vagyok… a kezdet és a vég”… Neki nem megerőltető bármit elindítania és véghez vinni.
Teremtménye, az ember iránti szeretete nyilvánvaló a Szentírásból. Nem mondott le az ellene lázadóról, hanem szeretetéből elrendezte a világot, azután törvényt adott. Mivel engedetlenségünk kihívta haragját, mégsem a büntetést választotta, hanem Egyszülöttjét áldozta oda, hogy a bűn büntetése megtörténjen. Irántunk való hűséges szeretete „az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre” hívott el. Közösség, nemcsak ismeretség, hanem részvétel egymás dolgaiban, mondhatjuk: függőség. Van közünk egymáshoz, segítségül hívható, dicsőíthető, megkérdezhető. Ez sokszor csak az Ő hűségén múlik, meg a mi rászorultságunkon.
Mindennapi dolgaink végzésekor, az ún. hétköznapokban sokszor felejtjük ezt a közösséget, hiszen ezernyi feladat, kapcsolat, tennivaló nehezedik ránk. „Hitünk mint a változó hold hamar elfogy, tölte alig hogy volt!” (Evangélikus Énekeskönyv 383. 3.v). A csökkenő vonzás a figyelmünket is eltereli kincseinkről. Mint az az édesapa, aki Jézushoz kiáltott fia gyógyulásáért, a Mester a hitére kérdez rá és kettős választ kap: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9, 24). Nemegyszer hasonlóak vagyunk hozzá, hiszünk hitetlenül, a tradíció miatt, mert megkereszteltek, konfirmáltam, elmondom az Apostoli Hitvallást, illene hinnem! Döntő pillanatban kiderül, hogy kettős, kételkedéssel vegyes ez a hit. Leszünk, lehetünk-e olyan hithősök, mint Ábrahám, József, Dávid, vagy a héber ifjak a babiloni királyi udvarban? Hála Istennek, hogy általában nincsenek olyan feszültségeink, mint a felsorolt személyeknek voltak. Van esélyünk arra, hogy napi gyakorlattá váljon hitünk életvitelünkben.
Hívő előretekintés és kinyilvánított akarat szükséges ehhez. Olyan akarat, amely nem csupán a pillanatnyi lelkesedésben, fogadkozásban gyökerezik, hanem az Istennel megélt igei tapasztalatokban, átélésekben. Így nem másra mondunk igent, mint hogy ezután is az oltalmazó, megváltó Isten kezébe helyezzük életünket. Készek vagyunk engedelmeskedni, mert vágyjuk az Ő oltalmazását. Ez évi igénk: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” – a mi ragaszkodó imánk, tekintve rászorultságunkat. Januári ige pedig Isten alapvető stabilitásáról biztosít: „Hűséges az Isten…” – van okunk reménységre!
Istentől gazdagon megáldott, boldog, sikeres évet kívánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése