A nyelvről, a nyelv bűneiről van szó. Örök kérdés, egy eszközt vajon mennyiben határoz meg a használata? Ez komoly dilemma, pl. a tudományé. A dinamit hasznos a bányászatban, de bankrablásban vagy háborúban is, ráadásul jól lehet a jövedelméből Nobel-díjat alapítani. Túl egyszerű lenne talán azt mondani, hogy csak a használat által lesz valami jó vagy rossz, maga az eszköz semleges, lehet jóra és rosszra is használni. Azért van ami eleve építésre-javításra lett kitalálva, és van ami a pusztításra, rombolásra. Ezek is használhatók kivételesen ellenkező célra, ami alátámaszthatja az eszközök semlegességét, de az eredeti teremtési szándékot ez nem teszi semmissé. Van ami elve jobbításra és van ami rombolásra van kitalálva. És megvannak még a kísértések, az eszközök általi hatalom és erő érzete könnyen rossz tanácsadó, illetve számos dologgal lehet visszaélésszerűen élni. Az eszközök legnagyobb része persze semleges.
Gyakran van azonban olyan, hogy menet közben másként alakulnak a dolgok. A műanyag például rengeteg elefántot mentett meg, hiszen nagy mértékben az elefántcsontot váltották ki műanyaggal. Aztán önálló életre kelt a műanyag és minden lett belőle, immár akár országnyi szemégsziget az óceánokon. Biztosan nem ez volt az eredeti szándék. Ahogy az ózonlyuk is mellékhatás, a freonnak és társainak egy nem várt hatása, ami megjósolhatatlan volt. Számos példa van arra, hogy a dolgok elromlanak.
A nyelv esetében nem egy egyszerű eszközről van szó, bár eszköznek is tekinthető, hiszen használjuk. De sokkal kevésbé megfontoltan, tudatosan használjuk, mint egy kalapácsot vagy körömlakk-lemosót. A kimondott szavunk mi magunk vagyunk, nem csak hatni akarunk a világra vele, hanem bemutatkozni, megmutatni magunkat. Ráadásul ha csak hatni akarunk, akkor is bemutat, megmutat minket. A szív teljességéből szól a száj – mi nyilvánulunk meg, leszünk nyilvánvalóvá.
E szerint nem csak jóra és rosszra tudjuk használni, hanem mi magunk vagyunk jók és rosszak. Ez azért másként hangzik. De hát gyümölcseinkről vagyunk megismerhetők, ami bennünk van, az jön ki, terem meg. Szeretnénk, ha szép és jó jönne ki belőlünk, hiszen szépek és jók vagyunk, ismerjenek meg és könyveljenek el így. Mi is így szeretünk magunkra nézni. Csak hát a realitás meg az őszinteség azért mást is megmutat. Hiszen tudunk a rosszról, tapasztalatból.
A pozitív üzenet, hogy nem kellene ennek így lennie. Sőt, nem kell így lennie. Nem ez az eredendő akarta Istennek, ami jónak lett teremtve lehet jó. Jakab nem ad frappáns tippet a megoldásra, módszert, trükköt. Ecseteli a helyzetet, ami komoly. De nem ez a végzet, lehet másként. És talán ez a jó hír: nem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése