Azért fura, hogy Isten így polarizál. Pedig tudjuk, hogy az erős társadalom alapja az erős középréteg, középosztály. Mintha Isten nem törődne az átlaggal, a ki nem lógóval, a többséggel. Vagyis nem érdekli az erős társadalom. Aki langyos azt kiköpi, inkább a hideget vagy a meleget preferálja. Megosztó, feszültségkereső sőt -teremtő magatartás ez, különösen hangzik a békesség Istene kapcsán.
Talán lehet úgy is érteni, hogy az Úrtól jön a jó és a rossz. Merthogy a szegénység, megalázottság rossz, a gazdagság, felmagasztalás pedig jó, ez általánosságban mégiscsak kimondható. A jóval nincs gond, de a rossz Istennek tulajdonítása felvet kérdéseket, érzékeny téma lehet. Akar-e bántani Isten, intéz-e rosszat nekünk?
Persze a szövegünk nem erről szól, noha ez is benne van. A sarkítás inkább azt jelzi, hogy az Úrnak nincs lehetetlen, korlátlan a hatalma és azt csinál vele amit akar. Ha meg történik valami, az akkor lesz észrevehető, ha jelentős. Néhány százalékos vagyongyarapodás vagy -csökkenés nem nagyon látványos, olyan gyenge vagy jelentéktelen érv lenne erre hivatkozni, ez önerőből is megy. Ahogy a népszerűségi listán néhány hely föl vagy le szintén nem egy megkapó jelenség. De az elszegényedés, az egzisztenciális zuhanás vagy a meggazdagodás, az egzisztenciális felemelkedés már olyan, hogy nem megy önerőből. Tudható, hogy itt más tényezők is szerepet kapnak, nem csak az illető hétköznapi dolgai.
Tehát Isten szuverén, azt tesz amit akar. Nem biztos, feltétlenül állandó a szegénységem, noha most szegény vagyok, vagy a gazdagságom, ha éppen gazdag. Hamar az ellenkezője következhet be, ahogy társadalmi megbecsülésem is oda lehet vagy pont megjöhet. Akkor ez a bizonytalanság a biztos egyedül, nem is érdemes erőlködni semmivel, Isten egy önkényúr és szeszélyesen intézi a dolgainkat?
Nem a kiszolgáltatottságról szól ez a rész, bár ez is benne van. De mégiscsak Anna hálaénekét olvassuk, aki megtapasztalta az Úr kegyelmét. Inkább az jelenik meg, hogy az Úr kiegyenlíti a dolgokat, helyreteszi azokat. Egyfajta igazságszolgáltatás jelenik meg – a jóllakottak elszegődnek a betevő falatért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek –, és sokkal inkább hangsúlyos a szegények felemelése mint a gazdagok megalázása. Valami hullámzás ez, a klasszikus egyszer fent – egyszer lent. Ami arról is szól, és ami már említve is volt, hogy nem feltétlenül tart örökké akár a jó, akár a rossz. Nem feltétlenül és nem végletesen, de lehet, és általában van is valamilyen mozgás.
Ráadásul ezek a dolgok folyamatosan történnek. Hol megaláznak, hol felmagasztalnak. Akár ugyanabban a társaságban változhat a megítélésünk, de az eleve ritka, hogy minden körben ugyanolyan elismertek lennénk – akár pozitív, akár negatív előjellel. Ahogy anyagi státuszunk is más lehet más csoportokban, egyikben a jobbakhoz, másikban a rosszabbakhoz kerülünk. A megítélésünk változásához elég csoportot váltani, ráadásul a csoportok is változnak, ahogy a tagjaik – a tagok pedig nem mindig teljesen követik a csoport mozgását.
Akárhonnan nézzük, nincs stabilitás és abszolút értékelés. Ezért ne dicsekedjen a kicsi a kicsinységével, a nagy se a nagyságával – miért is tennénk ilyen ideiglenes dolgokkal. Ezzel együtt a jónak lehet örülni, a rossz miatt pedig bánkódni, ahogy Anna is tette – de jó közben felfele is pillantani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése