Hízelgéssel állunk szemben? Bizonnyal valami erősen tiszteletet sugalló gesztusról van szó, amit a korábbi odafutás és térdre borulás is sejtet.
Jézus kíváncsi rá, hogy vajon miért gondolja jónak őt az ifjú? Látta korábbi tetteit? Hallott ezt-ezt? Szimpatikus lett számára? Annyi minden miatt nevezhetünk vagy tekinthetünk jónak valakit, ami általában személyes és szubjektív. Attól jó általában valaki, hogy nekünk jó, azaz hasznos, kellemes, esztétikus stb. Gyakran meg el akarunk érni valamit az illetőnél, úgyhogy egy játszma vagy manipuláció felvezetésére is igen alkalmas valakit jónak nevezni.
Ráadásul mintha Jézus visszautasítaná a jelzőt, Istenre mutat. A feldobott témával nem akar tovább foglalkozni, de azért helyretette. Pedig örök téma a jó, ráadásul teológiailag amennyiben Ő tényleg Isten – ahogy olykor azért kinyilvánítja –, úgy még jogos is lenne rá a „jó” jelző. Inkább másra akar rávilágítani, a „mit tegyek”-re, ami azért inkább a lényegi kérdés.
Jó lehet tehát olykor finoman visszajelezni, hogy észrevettük ám a kis sunnyogást, de megértettük az igazi témát is. És inkább foglalkozzunk azzal. Ilyen elegánsan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése