A pénz nem boldogít, de azért nem mindegy, hogy az ember egy jachton boldogtalankodik Hawaii vizein vagy egy elszegényedett zsákfalu szélén egy földes út melletti vályogviskóban. Ez juthat eszünkbe arról, amikor valaki úgy beszél, mintha nem számítana a királynak a sereg, a fizikai munkát végzőnek az erő. Merthogy számít, lehet akkora sereged, hogy már nem is kell harcolnod, ellenfeled felméri reménytelen helyzetét és kapitulál. Ugyanígy az erős, ha jelzi ereje nagyságát nem feltétlenül fajul tettlegességig egy konfliktus.
Aki nem király és nem hős, az nehezebben fogadja el a zsoltárt – és azért ők a többség. De olykor, bizonyos helyzetben mi is lehetünk erőfölényben, hazai pályán, helyzeti előnyben. És akkor úgy tekintenek ránk, mint akik a helyzet urai vagyunk, mi irányítunk, vagy legalábbis döntő befolyásunk van a helyzetre. Közben meg belül tudhatjuk, hogy nem annyira. Hiszen ismerjük lehetőségeinket, határainkat, mozgásterünket. Persze, úgy állítjuk be, mintha mi irányítanánk, de azért tudjuk, semmi nincs még lejátszva a tényleges játék előtt. És ha nem is történhet meg bármi, de elég sok minden.
Erről szól az Ószövetség, de az Újszövetség egy része is, nem a kiszámítható és a valószínű dolgok történnek meg. És az életünk is gyakran igazolja, nem megjósolhatóak az események, gyakran máshogy alakul. A zsoltáros szerint nem véletlenül, Valaki kézben tartja, irányítja a történéseket. És igazából az számít, ami Ő intéz.
Mindenesetre azért számít a sereg meg az erő, az előnyök meg a valószínűségek. De nem csak, és talán nem elsősorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése