Dávid alapvetően vezetést és tanítást kér itt – a mellett, hogy a szoltárban enyhülést, szabadulást, bűnbocsánatot is. Vezetés akkor kell, ha nem elég a tudásunk. Nem általában a tudásunk, hanem amivel felismerjük Isten vezetését, akaratát. Ha van ilyen tudásunk nem kell külön vezetés, eltájékozódunk a világban és teendőink között. És lehet megbízható tudásunk arról, mit is vár tőlünk Isten, számos kijelentése ismert és tudjuk is bármikor idézni. De mindig van mit tanulnunk, Isten mindig tud tovább tanítani, vannak még leckéi a számunkra.
Van amikor azonban nem igazít el kielégítően a tudásunk, dilemmákba ütközünk, olyan helyzetekkel, nehézségekkel találkozunk, ami előtt tanácstalanul állunk. Ilyenkor jól jön a vezetés, iránymutatás.
Melyik az elsődleges, a vezetés, agy a tanítás? Ha a tanítás, úgy az a farizeusok, írástudók útja, komoly megalapozottsággal, igei hivatkozásokkal, bámulatos szellemi építménnyel. Tiszteletre méltó hozzáállás, csak az aktualitások, a valóság, az élő Isten hiányzik kicsit. Amennyiben a vezetés az elsődleges, kiszámíthatatlan, ötletszerű és labilis az életvitelünk, nem tudunk tervezni és nem tudnak ránk számítani. Szélsőségesen fogalmazva vajon Isten törvényszerűségek szerin működő, vagy kaotikusan megnyilvánuló?
Dávidnak vajon melyik Istent szólítja meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése