„Az elbizakodott ember nem őszinte.” (Habakuk 2,4a) Ezt az üzenetet kapja Habakuk próféta, aki az őrhelyre állva várta az Úr válaszát. Jellemző ránk, emberekre az elbizakodottság. Ebben benne van a dicsekvés is. Látni a másikat, hogy ő még nem tud valamit, amit mi már kicsit jobban. Ez magabiztosságot ad és azt az érzetet, hogy mi különbek vagyunk, nagyobbak, többek a másiknál. Már megint ide lyukadunk ki. De ez még sem megnyugtató érzés.
Márpedig mi igazából a nyugalmat, a békét keressük. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Máté 11,28. Közvetlenül a fenti igevers előtt olvasható. A nyugalomhoz az alázatosságon keresztül vezet az út. Az alázatosság a hitünkből ered (Habakuk 2,4.b). A hit végterméke. A hit, mely szerint Isten teremtett minket, a világot és ezt egy terv alapján, amit sokszor nem értünk. A lényeg, hogy nem a mi érdemünk, hanem minden Istenre mutat. Ez a folyamatot megérteni, elfogadni, megtanulni nem könnyű, hiszen igaként utal rá Jézus, de ugyanakkor jónak és könnyűnek is jellemzi.
Érdemes vállalni a többlet munkát azért, hogy egy régóta vágyott eredményt megkapjunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése