A helyi kispiac, a sarki fűszeres, a legközelebbi szupermarket, a legolcsóbb webáruház. Mind a kedvünkre való, személyes kedvencünk. A kereskedelem fontos része a mindennapjainknak. Ahogy fel tud vidítani egy-egy sikeres vásárlás, ugyanúgy felbosszant, amikor a kárunkra történik az adás-vétel. Sok trükkje van a kereskedőnek, hogy egy kis hasznot húzzon ki a vevőből, lehetőleg hogy észre se vegye: nem annyiért kerül számlázásra, mint amennyiért ki lett téve az áru, silány a minősége, nem azt kapjuk, amit kértünk, amire számítottunk, a szalámi árában adják a csomagolást is. Az emberiséggel egy idős a kereskedés és ezzel együtt az ügyeskedés, azaz a másik becsapása is. Kezdetben a mérőeszközökkel való manipulálás volt a legnépszerűbb gyakorlat. A mérleg csalt az eladó javára, a súlyok könnyítettek voltak. Sok kicsi sokra megy, így gazdagodott az eladó.
Egy tisztességes eladónak bizonyosan híre ment, sokan keresték és megbíztak benne. Az Úristent egy ilyen árushoz hasonlítja a fenti idézet: saját mérleggel, súlyokkal mér, biztosak lehetünk az korrekt eredményben.
A mérlegnek nemcsak az eladásnál van szerepe, hanem az igazságosság szimbóluma is egyben. Mindenki mérlegelve kapja a terheket vagy a javakat.
Hát pont ez az, amit nem így érzünk. Mindennapos élményünk lehet, hogy valaki becsületes, nemcsak magára gondol, hanem a közösségért is tesz, ugyanakkor nem kevesen csak a magukéval törődnek, minden vonalat átlépnek és mindenki mást lenéznek. A becsületes küszködik, a másiknak minden összejön. Ez az igazságosság?
Lehet, hogy most az van a szemünk előtt, hogy milyen jól boldogulnak az önző törtetők, de ígéret van, hogy ez nem tart sokáig: “Utál az ÚR minden fölfuvalkodott szívűt: kezet rá, hogy nem marad büntetlen! (v.5..), Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem (v.8.), Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság (v.18).
Jézus szavai biztatnak bennünket: “adjatok és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.” Lukács 6,38a. Ő bőségesen ad, nem fukarkodik.
Nem érdemes a másokét nézni, hanem azt szem előtt tartani, hogy “amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” Lukács 6.38b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése