2019. június 30., vasárnap

ok-ozat

Ha az URat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel. 2Móz 23,25

Ok-okozati összefüggésnek tűnik. Vagy parancsolat, ajánlás, javaslat némi következménnyel, kecsegtetéssel, jutalommal. Klasszikus ha-akkor.
Ilyen egyszerűen működnek a dolgok? Mintegy mechanikusan történnek, egyik eseményből következik a másik, akcióból reakció?
Természetesen igen. Hogy másként is lehetne, ha nem következnének a következmények következetesen? Egy következetlen világ lenne, káosszal és kiszámíthatatlansággal, véletlenszerűséggel, következetlenségekkel. Egy ad hoc világban mikor mi történik, nincs jelentősége így semminek, hiszen nem függ össze a jelen a múlttal és a jövővel sem.
És természetesen nem. Nem merev a rendszer, nem matematikai, ahol előre kiszámítható és utólag is visszavezethető minden. Mi értelme lenne egy olyan világnak, ahol minden tudható előre és hátra, minden kötött pályán fut adott sebességgel? Úgyis ez van, mert ennek kell lennie, ez következik mindenből. Más el sem képzelhető, így értelme, jelentősége sincs.
Mi marad hát? A valószínűség, mint puha, rugalmas szabály? Természetesen ez is jelen van, ahogy a másik kettő is. Van törvény és van káosz is, és mindennek megvan a helye. Ahol ok-okozat kell, ott megvan, ahol a véletlenre van szükség, megtaláljuk, és még a valószínűséget is.
Ezért nem törvény ez az ajánlás, de szabályszerűség, tendencia. Jó eséllyel meglesz a kenyér és a víz, ha tiszteljük Istent. Nem ígér bőséget, hiszen nem jutalom, nem kényeztetésről van szó, csak alapszintről. Az alapelvárás ellentételezéseként.
És ez áldás, nem bér, járandóság. Nem a világ rendjéből következik, hanem Isten hozzáállásából. Mert Ő ilyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése