Hiszem ha látom – node a hit hallásból van. Péter látott és nem hitt, vagy legalábbis nem ismerte fel Jézust. Pedig itt már harmadszor jelenik meg, elvileg számíthatott alkalmi felbukkanására.
Hétköznap van, vége az ünnepeknek, az izgalmas és megrázó eseményeknek, tenni kell a hétköznapi dolgokat. Péter is halászni indul, hiszen ehhez ért, a többiek pedig vele tartanak. A nagy dolgok utáni lecsengés hangulata lehet ez, még nem derült ki, egyáltalán változott-e valami, hogyan lesz tovább? Menjen hát a napi rutin. Még az is belefér, hogy a parton álló kibicek beleszólnak a szakemberek dolgába, egy fárasztó éjszaka után rájuk lehet hagyni, és szerencséjük is lesz. Volt már hasonló, biztos kicsit megmozdult ez is Péterben.
Másnak kell szólnia, kimondani a sejtettet, hallani is kell. Azt kell hallani Péternek, amit lát, a kettő együtt kell a felismeréshez. Attól a tanítványtól hallja, aki a sírnál „látott és hitt”. És aki most is lát, meglátja Jézust és el is hiszi. Az ő szájából hiteles.
És innen már a cselekvés következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése