A fordítások említenek szegények helyett alázatosokat is, a kettő összefügghet. Mindenesetre valamilyen lesújtott, szenvedő, szomorú, megalázott, megszégyenített állapotról, helyzetről van szó. Amikor van az embernek kívánsága, amikor imádkozik, kér, könyörög. Ismerős helyzet lehet.
És tudott, hogy Isten meghallgatja az imát, könyörgést, olykor akár eleve tudja. E téren nincs kérdés, dilemma. A válasz az, ami figyelmet érdemel.
Lehet gondolkodni mi is a könyörgés tárgya, mi a kérés vagy kívánság. Vélhetőleg panaszkodás hangzik el, jogosan. Hisz a szenvedés, méltánytalanság indokoltan háborít fel és sürgeti a megoldást. Felborult a világ rendje, jelen van a rossz, ami akadályozza a kibontakozást, örömöt, aktivitást, építést – mindazt, ami az embernek feladata és jelenlétének célja. Mégiscsak azért vagyunk itt, hogy őrizzünk és gondozzunk, törődjünk egymással, segítsük egymást, építsük a világot, javítsunk a helyzeteken stb. Ez a dolgunk, és ezt szenvedve, szegényen, mindenféle megfosztottsággal nem lehet hatékonyan képviselni. Rendeltetésünk betöltéséhez szükséges, hogy megfelelő állapotban és helyzetben legyünk.
Isten azonban nem az helyzetünkkel kezd valamit. Nem jótékonykodik, szünteti meg a szegénységet, szenvedést, megalázottságot. Nem az az első lépés, hogy eltakarítja a nehézségeket. Megtehetné, ellenben inkább megerősíti a szívet. Ami által ki lehet bírni. Találgathatunk, vajon miért.
Ha a panaszra válaszként a szenvedés megszűnése történik, az milyen? Azon kívül, hogy kényelmes, praktikus. Talán tekinthető ez gyerekesnek is, a szülő a gyerek nyafogására megoldja a helyzetet. Aminek a következménye, hogy a gyerek gyerek marad. Bátran folyamodik az univerzális és automatikus megoldáshoz. Ami hosszú távon nem a világ őrzése és gondozása, hanem inkább egy árulkodás, panaszkodás vagy nyafogás. Ezzel az ember nem lesz alkalmas felelős cselekvésre. Sőt, végülis Isten képviselete is a feladata, akaratának megjelenítése, ami szintén felnőttséget kíván. Az embernek kell megoldania a helyzeteket, rendet tennie – akkor is, ha esetleg a kialakult rossz más eberekkel függ össze. Hiszen gyakran a társadalmi, társas kapcsolati szenvedésről, igazságtalanságról van szó. Ez a mi dolgunk. Valahogy.
Ezzel együtt Isten védi „az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön”. Tevékenyen is közbe avatkozhat. De addig a megerősített szívünk kell helyt álljon. És ennek elégnek kell lennie. A szenvedés megszüntetése helyett annak kibírása, elfogadása történhet, ami pont a megoldás felé is mozdíthat. Megerősített szívvel tovább lépünk a szenvedésen, a szegénységen, az alkalmatlanságon és tesszük amit tudunk. Mert így már tudunk tenni.
Isten nem azt oldja meg ami miatt panaszkodunk – de mégis. Megerősít, így már vagy tenni tudunk, vagy várni a szabadítására. Mindkettőhöz kell az erős szív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése