tiszteletem

Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit. Az Istent imádd! Jel 22,8-9

Mindig dilemma volt, hogy ki a nagyobb. A tanítványok között is. Az ember általában összehasonlítgató lény, erről szólnak a versenyek és versengések, státusz szimbólumok, stb. Ahogy egy falkában is belövik a saját helyüket a tagok, kialakul a hierarchia, úgy van ez nálunk is. Többféle területen.
A jobbat tisztelni természetes. Elfogadjuk helyünket a rangsorban, és ennek megfelelően tesszük a dolgainkat. Aztán persze a hierarchia változhat, ahogy a helyzetek is, mi is, a többiek is, de valami rend szinte azonnal újra kialakul. Érdemes is tisztelni a rendet - olykor persze felülvizsgálni is érdemes -, ennek része egymás tisztelete. És a jobbik, nagyobb, erősebb, okosabb, ügyesebb, szebb, bátrabb, önzetlenebb, kedvesebb stb. tisztelete. Hiszen mindezek értékek, elismerendőek.
A sokkal, akár mérhetetlenül jobbat pedig imádni lehet. Ő már más kategória, nagyságrendileg különböző lehetőségekkel, képességekkel, hatalommal. Ami persze elképzelhetetlen, akár határtalannak is tűnhet. Nem tudjuk értelmezni a saját helyünket a hierarchiában, lehet más sorban is állunk. De biztos, hogy nincs átjárás, nem fokozatbeli a különbség.
Az angyal viszont visszautasítja az imádatot, hiszen idegenvezetőként viszont nem sokkal nagyobb. A nagyon sokkal felettünk álló már csak funkciójából, helyzetéből következően jóval többet tud. Meg azért lehet nagyobb is, számos tekintetben, akár hatalmilag, akár erkölcsileg jóval felettünk.
Az idegenvezető tehát mutat, megmutat, felmutat. Nem magára figyel, hanem arra, amit meg kell mutatnia, ami üzenetet át kell adnia, feladatot végre kell hajtania. És mindez szolgálat, a nagy szolgálja a kicsit. Hiszen miattunk, okulásunkra és épülésünkre teszi a dolgát.
Tudja a helyét: szolgatárs. Vagyis szolga. Szolgálja az urát és minket, azon munkálkodik, hogy mi előrébb jussunk, megértsünk, felfogjunk. Ez a feladata, ezt kapta, minden számunkra csodálatos tehetsége ezt a célt szolgálja.
És társ, vagyis akkor társ, ha mi is szolgák vagyunk. Akkor együtt szolgálunk, és ő segít, hogy jobban szolgáljunk, látva, értve. Így lesz csapatmunka, együtt szolgálunk. Üdv a klubban. Tisztelni természetesen lehet, egy csapaton belül is kell a tisztelet, a csapatmunka ezen alapul. A nagyon nagy különbségekkel együtt is, társak vagyunk. Az imádat viszont nem egymásnak jár.