A keresztyén élet kezdetén, a megtéréskor kimondhatatlan, öröm és békesség tölti be a megtért személy mindennapjait. Mint aki egy életveszélyes helyzetből szabadult. És valóban, a haláltól szabadít meg a Megváltó. A hogyan tovább, hogy mi lesz a következő években, évtizedekben az ekkor még nem olyan égető kérdés. Lehet-e, kell-e fejlődnie egy hívő személynek az csak később lesz aktuális.
A Bibliában található levelezések, többnyire Pál apostol által írtak, felfedik, hogy több gyülekezetnek is voltak problémái a fejlődéssel. A megtérést követő lelkes érzelmi állapotot a konfliktusok, kísértések, megalkuvások, gyengeségek megjelenése okozta aggodalom, feszültség, levertség követi. Visszatérhetnek rossz szokások, egyes nehézségeket sosem sikerül legyőzni, így egy szakadatlan küzdelem veszi kezdetét, kisebb sikerekkel, de összességében kudarcos eredménnyel. Mint ahogy egy növény sem tud növekedni, ha nem kapja meg a szükséges tápanyagot, vizet, fényt, így egy keresztyén lélek is megmarad lelki pólyásnak és nem lesz remény, hogy önálló felnőtté váljon.
Ezek a jelenségek ma is tetten érhetőek.
A Zsidókhoz írt levélben kapunk pár támpontot, hogyan kell kezelni ezeket a kihívásokat. Az egyik a tökéletességre törekvés. Ez így elég nagyzolóan hat, de más szavakkal fogalmazva talán elfogadhatóbb. Egyrészt, el kell hinni, hogy a spiritusz, a fejlődésre való képesség ott van az emberben. Nem csak egy rakás szerencsétlenség az adott személy. Lehet célt kitűzni, mindennap egy kicsit többet elérni. Mindezt nem egyedül kell megtenni, hanem komoly ígéretek vannak a jézusi segítségre.
A másik, hogy vannak példaképek, vannak elődök, akiket követni lehet. A legegyszerűbb egy közösségben megtalálni a követhető személyeket. De egyébként is sok támogatást kapható a gyülekezetben. Ha mások hibáiból lehet tanulni, azzal sok energia és rossz élmény megspórolható.
Mindehhez aktivitás kell. Az ágyban fekve nem lehet megváltani a világot, de a saját életet sem jobbá tenni. Mit lehet tenni a tanácstalansággal, bizonytalansággal? Csak el kell indulni, tenni valamit, próbálkozni. A halogatás nem nyerő.
Mi kell még a fejlődéshez, kiket kell követni ehhez? Azokat, akik „hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.” (12. vers). A hit ahhoz kell, hogy az Úr képesít a keresztyén életre, a béketűrés pedig az újabb akadályok, nehézségek hosszútávon is leküzdhetők legyenek.
Építkezz bölcsen és kitartással !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése