hitelesség

Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Jn 11,27

Egy jó pásztorról van szó, aki bizonyította, hogy jó pásztor, hiszen hallgatnak rá a juhok. Ha nem lenne jó pásztor, nem hallgatnának rá. Logikailag ez így működik, de valójában nem csak a jóra hallgatunk.
A juhok jóval kevesebbet látnak a világból, mint a pásztorok, ezért célszerű rábízniuk magukat. A juhok legelnek, a földet, a közvetlen környezetüket figyelik, és egymást. Ez a perspektíva elég is. A pásztorok magasabbról néznek, messzebb látnak és kevésbé vannak elfoglalva a legeléssel, van botjuk a rendetlenkedő birkák, de a fenyegető ragadozók ellen is – elvárható, hogy felelősen vezessék a nyájat, hiszen mindenük megvan hozzá. Nem véletlen, hogy a nyáj hallgat rá, jó esetben ő tudja mi van a környezetben, milyen idő jön, hol lesz a jó legelő.
A pásztor ismeri a nyájat. Mire van szükségük, hogy érzik jól magukat, mennyi nélkülözést bírnak és abban mennyi szerep jut a csendes vizeknek, botnak, várható jó legelőnek meg a jelenleginek. Mekkora külső fenyegetés tartja egyben a nyájat és mennyi ragadozó lenne, ami már szétzilálja vagy felelőtlenné tenné. A füves legelő ígérete meddig motivál – és a pásztor tudja is hol az a legelő, amit ígér, mit kell tennie, hogy el is jusson odáig a nyáj, vagy legalább egy része. Az ő döntése, hogy mennyit áldoz fel a juhok közül, elindul-e a századik után vagy megelégszik, ha jóval kevesebben maradnak az út végére. És tudja mit szól mindehhez a nyáj, a félelem, a reménység, megelégedés vagy elkeseredés uralkodik-e éppen. Akár egyenként, hisz egy nyáj sosem homogén, de mégis kialakulnak alaphangulatok.
A jó pásztor együtt megy a nyájjal, általában elöl. És a juhok követik, mert bíznak benne. Tudják, a pásztor java az ő javuk is és viszont. A pásztor felelősen viselkedik, nem riogat kitalált ragadozókkal, nem kecsegtet nem létező oázisokkal, nem mondja a sovány földet kövérnek vagy nem hazudik a környező területekről, várható időjárásról. Akkor sem tesz ilyet, ha ez pillanatnyilag kényelmes lenne, vagy ha erre lenne igény a nyájon beül. A pásztor a nyájat a valósággal köti össze, szembesíti – torzítás nélkül, de a saját, magasabb nézőpontjából.
A nyáj nem feltételezi, hogy a pásztor ne ugyanúgy a lábán menne, hanem kerékpárt, terepjárót, helikoptert használna – egy ilyen pásztorra már nem lehet úgy figyelni, nem lehet követni. Ahogy normálisan a pásztornak sincs több vize, furán néz ki egy szomjazó nyáj mellett egy jakuzziban pancsoló párszor. A terepen ugyanazok a szabályok érvényesek mindenkire, lábszámtól függetlenül – nem mondható ki, hogy a két- vagy a négy láb a jó –, különben szintén követhetetlen a pásztor. Hiteltelenné is válik, morálisan is elfogadhatatlan, hogy nem vállal közösséget azokkal, akikből él és akik rá lettek bízva.
Sok minden, ennél jóval több van a nyáj és a pásztor képében, a Biblia is számos helyen él vele. Jézus magáról mondja, hogy ő a Jó Pásztor. Vannak másmilyen pásztorok is, akikre esetleg szintén hallgatnak, akik szintén ismerik a nyájat, akár követhetik is őket a juhok. Lényeges különbség, hogy Ő áldozatot hoz a juhokért. Az élete, hogy pásztor, az élete a nyáj. A nyáj javát nézi, a juhokét egyenként és együtt, kérlelhetetlen őszinteséggel, hitegetéstől mentesen. Tényleg az életét adta. Lehet-e ennél hitelesebb egy pásztor?