A változás folyamatos. Panta Rhei – ahogy Hérakleitoszra hivatkozva mondjuk, és nehéz is lenne ezzel vitatkozni. Körülnézünk és a tavasz napról napra formálja a világot körülöttünk, szinte látszik ahogy nő a fű. Madarak jönnek-mennek, minden mozgásban van. Tudjuk a hírekből, hogy épülnek dolgok és hallunk pusztulásról is. Hiába tapasztalunk állandóságot, tudatában vagyunk az állandó változásnak.
Az életünkben is. Nem csak öregszünk, de folyamatosan tanulunk és felejtünk, új ismereteket, élményeket építünk be és olykor rajta kapjuk magunkat, hogy fizikailag vagy szellemileg nem megy, aminek pedig kellene. Ügyesedünk és ügyetlenedünk, okosodunk és butulunk, jó esetben valamilyen egyensúlyt megtartva.
Jelen szövegünkben azonban nem változásról van szó, annál többről. Esetleg összehasonlíthatatlanul többről. Nem alkalmazkodás ez, fejlődés vagy visszafejlődés, egyebek. Új teremtés. Nem foltozgatás, karbantartás, felújítás, hanem alapvető átalakítás.
Ha jól tudom a hernyóból a lepke nem tanulással vagy gyakorlással lesz – lényegében a bábban megemészti magát, a régi fizikai valójából alig valami marad meg, aztán egy gyökeresen más lény kerül elő. Nem független a korábbitól, de alig kimutatható a kapcsolat, már valami egész más. Mind fizikailag, mind életmódban, képességekben stb. Nem túlzás talán azt mondani rá, hogy újjá lett teremtve, a régi, elhasznált, nehézkes lény elmúlt és egy egészen új jött létre.
Pál valami hasonlóról beszélhet, ha nem is ezt a képet használja. A Krisztusban létünkkel nem mi alakulunk át, nem is a világ, de mégis mindkettő. Egy új minőség jelenik meg, ami eddig nem volt. Indokként a megbékélést hozza, kibékíttettünk Istennel Krisztus által. A kibékülés egy új kezdet, egy új lehetőség, új esély. A korábban elképzelhetetlen történhet meg, ami nem egy folyamat eredménye, hanem gyökeres változás. Ha pedig Istennel való kibékíttetés történik, az világtörténeti jelentőségű. Háború és béke kérdése ez, pusztulás és pusztítás helyett épülés és építés. Így már mások vagyunk egy más világban, noha azért marad némi jogfolytonosság.
Úgyhogy ne feledjük el, pillangók vagyunk pillangók között – még ha olykor hernyónak tűnünk, vagy tűnnek mások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése