Sokféle módja van, hogy alaposabban megismerjünk valakit és ezzel kapcsolatban sok népi bölcsesség, szólás-mondás idézhető. Legyen itt csak két példa: „madarat tolláról, embert barátjáról”; „lakva ismerik meg egymást az emberek”. Ezekből az idézetekből az derül ki, hogy az embert a környezete, illetve életmódja is jellemzi.
Sokat árul el az is rólunk, ahogy a pénzzel bánunk. Miként viselkedünk, ha rogyásig van belőle és miként, ha alig akad?
A Bibliában bőven van szó a gazdagságról. Az Ószövetségben egyértelműen ez az áldás szimbóluma. Az Újszövetség már árnyaltabb képet ad. Ott már inkább teherként, Istennel való kapcsolat akadályaként említődik („Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak Isten országába bejutni.” Mt 19,24., a gazdag ifjú története Lk. 18,18-25., Zákues története Lk. 19.). Egyéni esetekről olvashatunk, de a Szentírás nem tesz igazságot általánosan a gazdag-szegény kérdésben. „Mert a szegények mindig veletek lesznek” (Mk. 14,7.) mondta Jézus. Úgy tűnik ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem kapunk világos útmutatást, hogy hogyan lenne megoldható rendszer szinten, állami szinten vagy globálisan. Az egyén ugyanakkor sok biztatást kap, hogy a pénzről való lemondással igazolhatja, hogy megtért; az Úrnak nagyon kedves, ha az elesetteket támogatja valaki. Zákues fél vagyonát kellett odaadni rászorulóknak, hogy jóvá tegye vétkét, a gazdag ifjúnak vagyonát a szegényeknek kellett adja, hogy megfelelően kifejezze Isten iránti szeretetét.
Eddig főként a másik megsegítéséről volt szó általában. Ez alatt azt érthetjük, hogy adunk egy húszast a koldusnak, egy fél szendvicset a kollégának, kisebb összeget jótékony célra. De úgy vélem a kölcsönadás megérdemel külön pár szót. Ez nagyon érzékeny téma, rokoni kapcsolatokat, barátságokat tett már tönkre és azt gondolom, hogy az évezredek során mindig hasonló volt a helyzet. Ha régebben nem is volt bankszámla, folyószámlahitel vagy még pénz sem, akkor is konfliktust okozott a kölcsönkérés, kölcsön visszaadás, kölcsön kenyér visszakunyerálása. Nem könnyű kérdés, biztosan sokan megfogadták már egy nagyobb hitel visszafizetése után, hogy soha többet nem vesznek igénybe kölcsönt. Mondjuk, mostanában inkább arról hallani, hogy egyes hiteleket még az illető unokája is fizetni fogja. Szóval nehéz tanácsot adni, nem is azért írok. Talán annyit, hogy nem arra biztat a Szentírás, hogy adjunk kölcsön boldog-boldogtalannak, mindenkinek, aki kér, de az sem jó gyakorlat, ha soha senkinek nem adunk.
De akkor nézzük, mit olvashatunk a témával kapcsolatban a Bibliában. Miért is kéne segíteni a másiknak, kölcsönt adni akár? Mennyi időre, mennyi összeget, kamattal vagy azt azért mégsem?
Nyilván nincs szó sem összegről, sem futamidőről, sem kamatról. Akkor?
A 112. Zsoltár szerint „jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad”. Mit jelent az, hogy jó annak? Mit jelent? Boldog, sikeres, irigylésre méltó? Igen, akár mind egyben. Akire azt mondjuk, hogy jó neki, azt szerencsésnek gondoljuk, követendő példának. Tehát önmagában jó könyörületesnek lenni és kölcsön adni, mert jó érzés és hosszútávon elismerés övezi az adakozót.
„Örök emlékezete lesz”. Gondolhatják sokan, hogy csak úgy emlegetik majd az illetőt, hogy ő a balek, de hosszútávon jó emlékezete lesz.
A Zsoltár még felsorolja a következőket: az adakozó nem ingadozik, semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, rendületlen, nem fél, míg ellenségeire néz. Csupa csodás ígéret és irigylésre méltó tulajdonságok. Érdemes próbát tenni és megtapasztalni Isten beváltja-e az ígéretét. Legyünk minél többet jótékonyak, adakozók.
Lehet ezt bölcsen is véghezvinni. Kövessünk egy-egy jó gyakorlatot: válaszunk egy vagy pár szervezetet, célt és azokat támogassuk rendszeresen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése