Egy boldog ember énekéből valók ezek a sorok. Zakariás papnak és feleségének idős korukban született gyermekük, akit angyali jelenés adott hírül az apának, és most tör ki belőle a hála és a dicséret. Gyermeke adja majd hírül, hogy Isten irgalmából a sötétségben élőket „meglátogatja”, azaz kegyelemmel közeledik hozzájuk, törődik velük. A „felkelő nap a magasságból” világít majd, oszlatva a sötétséget és halálfélelmet. Ennél többet is ad: „lábunkat a békesség útjára igazítja” abból az állandó feszültségből, hogy állandóan ellenséges környezetben élnek, és hitük gyakorlása is ellenőrzés alatt van. Még nem valósult meg a magasztalás témája, de Zakariás boldogsága már késznek tekinti a jövőt.
Több, mint 2000 éve hangzott el a prófécia és sok nemzedék élte át a megvalósulását. Voltak sötét korok, amikor kellett a próféták ihletett szava, hogy a sötétségben némi fénysugár derengjen, akár az egyház, akár a nemzet életében. Az egyének és a családok esetében sokszor meghatározó egy-egy mondat, ami segíti a tovább haladást, és ha ez hitből fakad, örömből, bizalomból, akkor felüdít, erőt ad. Pedig tudjuk, "felhő után mindig kisüt a nap", "borúra jön derű"’, csak akkor nem jut eszünkbe, amikor épp esik az eső (ami ugyancsak szükséges az élethez).
Bizalom nélkül nem élhetünk, Istenbe vetett bizalmunk pedig alapja az életünknek. A környező világ "fejlődése" sokszor elülteti bennünk a félelmet, a magárahagyatottságot. Ő viszont „meglátogat” bennünket, kegyelemmel közeledik, eszméltet, meg is fedd, ugyanakkor előre vezet. Igéje naponta táplál, eligazít, döntéseinkben segít, imádságainkra figyel, és sokszor kézzelfoghatóan tapasztaljuk segítségét. Félelemeinket oszlatja és a belső és külső békesség útjára vezet, ahol önmagunkkal, környezetünkkel és Istennel is megbékülünk, hiszen „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen”. Élhetünk, éljünk ebben a reménységben, békességben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése