A befejezett tényt közlő, kijelentés szerű megnyilvánulás nem példa nélküli a Bibliában, itt is volt már ilyesmiről szó. Meg az életben sem ritka, számos kijelentő mondatunk ilyen tényszerű. Lehet akkor kényszerülünk ilyen megállapításokra, ha a látszat másról szól, valahogy nem következik az előzőekből vagy körülményekből.
Az, hogy van a világ még elég egyértelmű. Az, hogy le van győzve nem ennyire és nem is látszik rajta, de talán elfogadható. Ebből kiindulva logikus, hogy kellett valamikor egy győzelem, egy esemény, amivel eldőlt ez a dolog, mi által megtörtént a legyőzetés. Merthogy a világ alapvetően nem volt legyőzve, ez menet közben alakult így, most meg itt vagyunk.
A kérdés, hogy mi volt ez, mikor volt, mi által, mi történt stb. Mert belátható, hogy a világ nem kis dolog, a legyőzetése sem lehet apró momentum, lényegtelen eset, hanem egy azzal legalábbis összemérhető valami. Már csak az erőviszonyok miatt is erősebbnek, nagyobbnak kell lennie a legyőzőjének a világnál.
A „mi hitünk” egy fura megoldás. Milyen hitünk? Sőt, milyen hitem? Ami még mustármagnyi sincs? Node nem méretről, mértékről van itt szó, hanem tartalomról. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy teljesen természetes módon, magától értetődően győzzük le a világot, hiszen Istentől születtünk (aki már összemérhető a világgal), hitünk tartalma pedig az, hogy Jézus az Isten Fia. Szükséges és elégséges feltételek. Ilyen egyszerű, és ezzel nehéz is vitatkozni. Itt be is fejezhető hát a fejtegetés.
Úgy tűnik hát, hogy ez a kijelentés is védhetőnek bizonyult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése