Ez Pál szerint nyilvánvaló.
Mármint mi is? Ez olyan szöveg, ami nem konkrét, hanem képekkel operál. Halál ereje az mit is jelent? Vagy az elmúlhatatlan élet világosságra hozatala? Persze lehet ezt kötözködésnek felfogni és gyönyörködni a képben, ráadásul még azt is érezhetem, hogy értem és valami kis melegség jár át közben – lám milyen jól ráhangolódtam Isten Igéjére. Tudni vélem mire gondol Pál, csak nehéz máshogy megfogalmazni, hogy ne legyen primitív és nagyon elvont sem. De ami bennem van az elég konkrét és elég fennkölt is egyszerre, pont megfelelő egy megvilágosodáshoz és ahhoz, hogy elégedett legyek. Miközben ez legfeljebb egy hangulat, értelmetlen vagy véletlenszerű szókapcsolatok – mint egy gyenge dalszöveg, ahol a szavak és kifejezések mintha jelentenének valamit, de sem nyelvtanilag sem tartalmilag nem értelmezhető. Bizonnyal eszünkbe jut néhány képzavaros példa.
Ugyanez a Biblia sok más „képes beszédére” is elmondható lenne. Gyakran és szívesen használatosak az ilyenek konkrét esetekre alkalmazandó, no meg általában hangulatkeltésként és univerzális igazolásul végső érvként.
Persze túloztam.
No de azért csak nézzük meg miről van szó a szövegünkben, hátha mégis van értelme. A halál megtöretett, vége van, erőtlen. Igaz, még létezik, hisz nem lett elpusztítva, de csak árnyéka önmagának (hogy azért használjunk képeket mi is), nincs már jelentősége vagy hatása. Mi marad akkor? Csak az elmúlhatatlan élet. Mi más is maradna halál híján, ez elemi matematika. Egyszerű volt, most végeredményt kétszer aláhúzni, levezetéssel együtt maximális pontszám.
Képek nélkül viszont a matematikaivá váló mondanivaló ki is üresedik. Élettelen a végső absztrakció, olyan mintha nem rólunk lenne szó, hanem számokról, folyamatokról, fogalmakról. Steril lesz, amihez nincs közünk. Pedig ez nekünk és rólunk szól, van jelentősége. A képekkel jön át, hogy ez küzdelem volt, a halál erős volt, az evangélium előtt sötétben leledzett a mulandó élet. Most mindez megváltozott. Szinte látjuk, ahogy kivilágosodik a kép, mint egy szuperhős film zárójelenete, ahol felragyog a hepiend.
És valóban hősről van szó, egy személyről, aki mindezt véghez vitte. Nem gagyi pizsamában pofozkodva, beállított jelentetekkel és kiszámítható dramaturgiával. Nem ilyen a világ, a problémái sem – így a megmentése sem lehet ilyen. Nyilvánvaló, hogy milyen a világ, milyenek vagyunk és mennyire gáz az egész. Hisz ebben élünk. Nincs az a pofon, ami megoldaná.
Nyilvánvaló az is, hogy a halál megtöretése óta más világ van. Nem feltétlenül látszik rajta, de történt valami, aminek van jelentősége. Számunkra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése