Sok helyen hallani, hogy a hit megtart, erkölcsi tartást ad, szükség van rá, meg milyen jó annak, aki hisz valamiben. És sokan simán eldöntik miben hisznek, kialakítják a világnézetüket innen-onnan kimazsolázva akár össze nem illő elemeket is. És kész lesz a hitük, ami a sajátjuk, személyes, és lényegtelen az egyéb hitekhez vagy a valósághoz való viszonya. Igen tiszteletre méltó rendszerek születnek így, meg persze gyenge tákolmányok is.
Számos kérdés merülhet fel a hitünkkel kapcsolatban. Példaként néhány:
Hinni a hitben? Azért hiszünk, hogy higgyünk? A hit formája vagy tartalma már lényegtelen is? A realitáshoz való viszony lehet másodlagos egy jól működő hit estén? A hitünk az identitásunk? Azok vagyunk, amit hiszünk? Mennyire állandó a hitünk és mennyire változó? Ha változik, az a valósággal való szembesülés, vagy az igényeink alakulása miatt van? Mi a jó, ha merev, rugalmas vagy képlékeny és alaktalan? A hitünk van értünk vagy mi a hitünkért? Mi szolgáljuk a hitünket és a szerint éljünk, vagy éljük az életünket és ezt támogatssuk meg hitünkkel?
Jézus mintha elismeréssel tekintett volna a más vallású emberekre. Megcsodálta a pogány kapernaumi százados hitét. Másik alkalommal jelezte, hogy nem talált Izraelben annyi hitet, mint egy pogány asszonynál. És nem kezdett el hitvitát, nem győzködött vagy bizonygatott.
Nem megvédenünk kell a keresztyénséget – vannak ilyen felvetések –, hanem megélnünk kell azt. Esetleg megmutatni cselekedetek, megfelelő hozzáállás által. Az a hit lehet győzedelmes, amely hagy teret Istennek, merthogy tudja, Istentől született. Hogyan védhetnénk a hitünket, aminek már az eredete is túlmutat rajtunk? Mi akarnánk Istent megvédeni?
Egy cselekvő Isten képviseli saját érdekeit nélkülünk, jó esetben akár annak ellenére is, hogy mi védeni akarjuk Őt. A keresztyén hit épp Istenben való bizalom, bízhatunk hát abban, hogy megvédi magát ha úgy gondolja. Ellenben lehetünk munkatársai, tanúi, részt vehetünk győzelmében. Felemelő dolog ez.
Istentől született hitünk által, immár egy legyőzetett világban élhetünk. Ahogy megnyertük ezt a hitet már le is győztük a világot. Nem véletlen a múlt idő. De ez a hit nem a hitről szól, hanem mégiscsak Jézusról, mint Krisztusról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése