Só ami só 2.

Legyen bennetek só és éljetek békességben egymással! (Mk 9,50b)

A mai áhítat az előző heti áhítatot kommentálja. Hogy legyen ilyen is :)

Krisztus következetesen használta a szimbólumokat. Tanítványai alkalmazták ezeket az adott szituációkban. Máténál a só hasonlat így hangzik: „Ti vagytok a föld sója”. Azaz a tanítványok optimális esetben olyan jellegzetes „ízt” jelentenek a földön, ami élvezhetővé, maradandóvá teheti a világot, amelyben élnek. Az óvás is erről szól: „Ha … a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már…”

Sok szó esett már a sóról sok helyen.
Amit én kiemelnék, az a fiziológiás sóoldat, ami 0,9%-os. Ez víz és só (NaCl), ami a legalapabb folyadékpótlás infúzióban és legegyszerűbb feloldó közeg injekcióban. Ezek az izotóniás oldatok – ozmtikus nyomásuk ugyanakkora, mint a sejtek közötti folyadéké. Meg is lehet inni, nem annyira kellemes. Nem sok ez a sómennyiség, még 1% sincs. A tengervíz kb. 3,5%-os, ezért nem iható. Visszatérve az izotóniára: a töményebb oldatban összemennek, a hígabban feldagadnak a sejtek. A vízmérgezés (hyponatraemia) – akár dinnyétől – pont ezt jelzi, csökken a vér sótartalma, amibe bele lehet halni. Ahogy néhány evőkanál sóba is.
Attól nem nagyon kell tartani, hogy a tanítványok saját közegükben túl töménnyé tennék környezetüket. Ez ideiglenesen fordulhatott elő pozitívan – első gyülekezetek belterjességében elég nagy lehetett a keresztyének aránya –, utána elég hamar „feloldódtak” a világban. Ahogy kell. Persze lehetnek töményebb területek, gócpontok (pl. Vatikán, zsinatok, Szélrózsa találkozó stb.), de aztán az entrópia, kiegyenlítődés felé mozdul minden. Tartósabban fennálló túltöménységnél már nagyobb gondok vannak: inkvizíció, felekezeti villongások, maga a közeg lesz mérgező.
Ahogy a túlhígításnál meg kevés lesz a só, nem éri el funkcionális feladatát. Kis területen talán érezhető a hatásuk, de nem sikerül a közegre hatniuk. Lehet a só túlzott kiválasztása, eliminálása az ok – tanítványok üldözése, elmenekülése –, a homogenitás felbomlása – tanítványok elkülönülése, zárt csoportokba rendeződése –, vagy a bevitel kevéssége – megtérések hiánya, kevés tanítvány „termelődik” –, a végeredmény hasonló.
Még egy érdekesség, ha már a vérben vagy legalábbis testnedvekben vagyunk. Nem csak vízről van szó, hanem vannak sejtes elemek, tápanyagok, immun elemek, hormonok, vitaminok stb. A só ilyen szempontból semleges, nem ad és nem használ el energiát, nem befolyásolja a működést, nem hordoz üzenetet stb. Persze alapvető és szükséges, de csak része egy rendszernek. Funkcióját részben átvehetik más elemek – ozmózis nyomás szempontjából legalábbis, azt fenntartani cukorral is lehet –, azonban mégis sarkalatos pontja az egésznek. Rövid távon sem nélkülözhető, azonban a hosszú távú optimális működéshez kevés – hiába pótlunk volument, elveszett vérmennyiséget sóoldattal, nem oldja meg az energiabevitelt, véralvadást, hormon pótlást stb.

Márk szóhasználatában a tanítványok életében lévő hiányosságok felszámolására szólítja fel olvasóit: „Legyen bennetek só…” A Krisztus-követés jó íze váljon felismerhetővé a mindennapi életben, nem elég a név használata. Ez pedig nem megy másként, mint a Mester követésében róla leolvasni életének jellemzőit: igazságát, irgalmát, következetességét, emberekhez való viszonyát, mindazt, ami megismerhető Róla az evangéliumokban. Úgy tűnik, hogy deheroizálja a tanítványságot – bennünket – éppen azért, hogy ne valami biztonságos, kényelmes életre készüljünk, hanem erőfeszítéseket tegyünk a valódi krisztusi életforma megélésére.

Legyen bennetek – kicsit olyan, mintha azt mondaná, váljon a lényegetekké. Vagy ha már úgyis ez a lényegetek, nyilvánuljon meg.
A sót mi manapság hintjük, nem belefőzzük az ételbe. A kis kristályok elterülnek a felületen és ahogy ráharapunk összekeveredik a szánkban a falat, és jó íze lesz a vajas kenyérnek. Vagy íze.
A sok só dominál, elnyomja, elveszi a vaj ízét, a megfelelő pont kihozza, a kevés meg érzékelés alatt van, nem használ. Nem éri el az ingerküszöböt, az optimumot, olyan mintha nem is lenne vagy érezhetően kevés – azt érezzük hogy még kéne belőle, hogy jó legyen.
Mennyiségi és minőségi téma is ez, ahol nem vegytiszta NaCl a só, mint Jézus korában. Töményebből kevesebb elég, gyengébből több és tovább áztatni. Olyan ez, mint a gyógyszerek: van hatóanyag meg egyéb anyagok. Egy tablettában van néhány mg aktív vegyszer, hatékony molekula. A többi általában adalék, esetleg támogatja a fő hatóanyagot, kiegészíti vagy épp az egyes mellékhatásait ellensúlyozza, de a lényege annyi, hogy legyen egy akkora tabletta amit be lehet már venni, annyi oldat, amit már lehet megfelelően adagolni. Drogoknál egyik legnagyobb veszély a túl tömény és túl jó minőségű anyag, amit nem „ütnek fel” mint egyébként szokás – így hamar túladagolás lehet belőle.
Deheroizálás: egyik kedvenc témám újabban. Nem hősökről beszél általában a Biblia, sokkal inkább a munkatársak kerülnek elő. A példázatokban is gyakran munkások vannak. Nem teátrális elemek, drámai események – bár azért ilyen is előfordul –, sokkal inkább szorgalmas, munkás hétköznapok. Vannak csodák, de nem a csodákon van a hangsúly. Aki azokra akar építeni, az valahogy melléfog. Nem egy kalandregényt kínál a tanítványainak, ahol James Bondként mindig szerencsénk van (vagy a Felix Felicis egy másik klasszikusban), kiszámíthatatlan és átláthatatlan eseményekben vagyunk főszereplők és nyerünk. Inkább mellékszereplők vagyunk kiszámítható feladatokkal és megfelelő mennyiségű stresszel.

Mindjárt egy óriási „só” feladatot ad: „éljetek békességben”. Lehet, hogy a fejezet 33-38. verseire utal vissza, amikor egymáshoz méregették magukat: „ki a legnagyobb?” Ez eleve feszültséggel jár, mert van, „aki kisebb” a másiknál és nem érzi jól magát ettől. Egyáltalán mi a békesség? Amikor vége a háborúnak, békeszerződésekkel próbálják garantálni az elért eredményeket, hogy a status quo fennmaradjon, bár a legtöbb békeszerződés magában hordozza a későbbi háborúk csíráit. A Biblia szavai többet jelentenek a fegyvernyugvásnál: rendezett viszonyokat, egyetértést, üdvöt, külső és belső nyugalmat. Istennel való megbékélésünk Krisztus kiengesztelő halála, a megigazítás következménye. Így lett a miénk ”az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad,” és „meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7) És milyen méltóságot ad a Megváltó e békesség gyakorlóinak: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) A békesség forrása tehát Isten „Magam vagyok a békesség” – mondja (Zsolt 120,7). Nem csoda, hogy az emberi erőlködés kudarcot vall a létrehozásában, transzcendens erők híján… viszont éppen az Istennel való szoros kapcsolat nyitja meg hozzá az utat. Éljünk így, és Ő hatalmas arra, hogy reánk árassza minden áldását. Vele nem vagyunk törpék a békés együttélésre, még ha olykor túl nagynak tűnik is a feladat.

A só az békés. Elvan a vérben a cukorral, ATP-vel, minden enzimmel stb. A só tudja a helyét, szerepét, értékét, nincs sem kisebbrendűségi, sem nagyzási indíttatása. Nagyobb attrakciók nélkül munkálkodik. Ahogy az ilyen felsorolások végződni szoktak: legyél olyan mint a só.
A békesség merül fel tehát témaként. Vannak dolgok, amik hasonlítanak rá, de nem békességek. A nyugalom, a passzivitás, sőt még az elégedettség sem békesség. A boldogság közel állhat hozzá, de erről nemrégen volt itt szó. A lényeg, hogy a békesség aktív dolog és felülről jön. Az Isten békessége, ami aktívan hat.
Ha már a vér meg biológia, akkor az egyik legszebb szó e témában: a homeosztázis. Az egész sónak ez a célja és szerepe – az egyensúly fenntartása. Ami dinamikus egyensúly, hiszen élő szervezetről van szó. Folyamatosak a külső meg belső hatások, változások. Komoly munka egy sejt ionegyensúlyát fenntartani, főleg ha közben csinálnia is kell valamit. Nyugalmi potenciál: A nyugalmi potenciál (feszültség) egy nem stimulált ingerelhető sejt (neuron, izom, vagy szívizom sejt) membrán potenciálját jelenti. A membránpotenciál a plazmamembrán két oldala között fennálló feszültség különbség. Egy ion egyensúlyi potenciálja az a feszültség állapot, amikor nincs nettó ionáramlás a membránon. Magyarázat: van ionáramlás (dinamikus állapot), de a ki- és belépő ionok száma megegyezik. Szóval az egyensúly, a készenlét és alkalmasság fenntartása aktív munka, mindenféle ioncsatornák teszik-veszik az ionokat, meglehetős bonyolultságban.
Szóval a békesség egy egyensúlyi állapot is lehet, ahol a külső és belső folyamatok kézben vannak tartva, rend van. Olyan szinten potencia, képesség, hogy a sejt meg tud birkózni a feladatával miközben alkalmazkodik is. És valami nagyobb egész része, az hogy ő ingerlésre csinál valamit, az egy nála sokkal nagyobb akció apró összetevője. Feladata, teendője van, amit el tud látni.
Valamint mindent megkap, ami ehhez szükséges. Az ingert, a tápanyagot, ionokat stb. Persze mikor hogy, nem feltétlenül az általa optimálisnak tartott és kívánt mennyiségben. Olykor regenerálódásra van szüksége, máskor aktivitásra, ezek a saját igényei. Meg e mellett van a feladat, amit saját magához képest illik ellátnia. Esetleg többed magával összefogva, közösen vezérelten, de ez akkor is az ő aktivitása.
Talán ennyi. A helyünkön lenni, elfogadni a környezetünk nyújtotta lehetőségeket és feladatokat, megfelelően együtt működni. Miközben a só csak úgy jön-megy a membránjainkon át, és nem tudod honnan jön vagy hová megy…