Manapság nem ritka megjegyzés, hogy valakinek mi minden van tele és mivel. Lehetnek ezek egyszerűbb és fennköltebb megnyilatkozások is.
Ha rendeznénk egy közvélemény kutatást, hogy mivel van tele a föld (a világ, az emberiség stb.) nagy valószínűséggel nem túl pozitív válaszokat kapnánk. Mondjuk ilyeneket: a föld tele van szeméttel, vegyszerekkel, környezet szennyezéssel, betegségekkel, szenvedéssel, pusztulással. A társadalom, azaz az emberi világ tele van önzéssel, irigységgel, képmutatással, korrupcióval, kegyetlenséggel, gyűlölettel.
Ha valami tele van, akkor már oda nem fér be más. Ha rossz dolgokkal van tele valami, nem férnek be a jó dolgok. És viszont. De hát ki akar rossz dolgokkal tele lenni? Mennyire választhatunk, hogy mivel telünk meg? Többnyire az hat ránk, ami ér minket, történik velünk. Természetes is, hiszen azzal van dolgunk, feladatunk. Azt meg nem nagyon válogathatjuk, hogy mi is ér minket, mi történik körülöttünk, gyakran azt sem, ami velünk. Ezzel együtt mégsem a körülmények összjátéka vagyunk, nem a sors dobálgat minket, mint a görög mondákban/drámákban, amit tehetetlenül szenvednénk el.
Rajtunk is áll azért, hogy mit látunk meg, mivel foglalkozunk. Az éjszaka a sötétet látjuk, vagy a csillagokat? Melyikkel van tele jobban az ég? Mit veszünk észre hamarabb: az akadályokat vagy a lehetőségeket? Nem vélem, hogy ne vegyünk tudomást a nehézségekről, rossz dolgokról. De ne csak azokról. Ne hagyjuk magunkat megtelni egyik véglettel sem, hiszen ez a világ általában nem végletes. A naivitás nem optimizmus, a vakmerőség nem bátorság.
A zsoltáros szerint a föld az Úr szeretetével van tele. Miközben felbukkan a csalódás, éhínség, halál is a zsoltárban. Ezekkel együtt dicsőítő zsoltár ez, vigasztaló, bátorító. Minden nyomorúság ellenére – vagy épp azért? – nem akármilyen Urunk van jelen, és ő szeret minket. Ezzel bárhol találkozhatunk, hisz beteríti a földet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése