Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. 1Jn 3,10
Nem vitás, hogy inkább Isten gyermekei szeretnénk lenni, mint az ördögé, már amennyiben választhatunk. És mintha csak e két opció lenne.
Itt azonban alapvetően a felismerésről van szó, hogyan vesszük észre, hogy valaki Isten gyermeke? Két jelet említ János: az igaz cselekvését és a szeretetet. Vélhetőleg egyébként nem két külön dologról van szó, inkább ugyanannak a lényegnek – márhogy isten-gyermekség állapota – a két megnyilvánulásáról. Nem lehet hát e kettő között ellentét vagy feszültség, de egyenlőség jelet sem tehetünk, mégiscsak más megnyilvánulások. Elsőként említi az igazságot, majd a szeretetet, amit a továbbiakban bővebben ki is fejt, ezért utóbbit most nem taglaljuk.
Az igazság, δικαιοσύνη, ezt cselekszik Isten gyermekei. Ez lehet mind bírói vagy társadalmi igazság(osság) értelemben, mind vallási értelemben, mindenképpen valamilyen külső rendszer – nem magáért cselekszik. A közösségről, társadalomról szól, nem fiktív vagy spekulatív. Ha esetleg haszonélvezője is tettének, nem ez a lényeg. Alapvetően nem a saját érdekeit nézi, hanem a másikét – ez közel állhat a szeretethez – illetve a közösségét, a világét, a jó rendét. Egy jó, helyes társadalmi, közösségi berendezkedés alapja ez az igazság.
Lényegesebb talán jelet keresvén, hogy az igazság nem elmélet, nem is filozófia. Cselekedni kell az igazságot, aki nem teszi nem Isten gyermeke. A passzivitás nem fér bele. Az kevés, hogy nem teszünk rosszat, az kell, hogy a helyeset tegyük. Pozitív, cselekvő, alkotó, mintegy (társ)teremtő feladatunk van. Meg kell nyilvánulnia isten-gyermekségnek, de nem erőből, erőltetés által, hanem ez spontán jellegzetesség, így működik. Egy jó, helyes társadalmi, közösségi berendezkedés alapja ez a cselekvés.
Az egész mondat pedig negatív állítás: aki nem az igazságot cselekszi, vagy az igazságot ismerve nem cselekszi, bizonnyal nem Isten gyermeke. Fura is lenne, ha ezt mondaná magáról, nem tűnne hitelesnek. És érezzük, ez alap, minimum, és egyben maximum is. Szükséges és elégséges feltétel az istengyermekek jellemzőjeként. Hasonlóan a szeretethez, de arról majd más alkalommal essen szó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése