Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük. (Lk 9,11b)
Olyan gyakran elhangzó álláspont, hogy mindenkinek gyógyulásra, megtérésre van szüksége, és ezzel nehéz is vitatkozni. Itt meg azt látjuk, hogy Jézus csak azokat gyógyítja meg, akiknek gyógyulásra van szüksége, vagyi nem mindenkit.
Lehet voltak egészségesek a csoportban, bár tudjuk, csak az tekintendő egészségesnek, akit nem vizsgáltak ki elég alaposan, nincs abszolút egészség. Szóval lehet, csak azokat gyógyította meg, akik nyilvánvalóan betegek voltak, hisz nekik volt szükségük gyógyulásra – akinél a tünetek még nem jelentkeztek, azokat nem. Vagyis akiben még csak lappangott a nátha, lepra, kovid, egyebek, azok úgy maradtak és néhány nap múlva ki is jött rajtuk. De az is lehet, hogy a lappangó betegséget is meggyógyította, ezért aztán új vírust kellett beszerezni, ha valaki betegeskedni akart.
Más lehetőség, hogy nem minden betegséget gyógyított meg. Pál is emlegeti a benne hagyott nyavalyát. Egyéb helyeken is előfordul, hogy szüksége van valakinek valamire. Márta és Mária kapcsán például tudható, hogy „csak egy a szükséges”. És látjuk, itt nem telik be Márta szükséglete, pedig neki is az szükséges, mint Máriának. Keresztelő Jánosnak is szüksége volna arra, hogy Jézus által kereszteltessen meg, de nem jött össze neki.
Mi lett volna, ha nem gyógyítja meg Jézus a betegeket? Tovább betegeskedtek volna, mint Pál. Úgy nem kapják meg az egy szükségeset, mint Márta a magáét (bár önhibájából vagy tévedéséből), vagy kereszteletlenek maradnak, mint Keresztelő János. Úgy tűnik, a szükségletek nem feltétlenül elégülnek ki, sőt nem is okvetlenül tragédia, ha megmaradnak. Szükségleteink számos esetben nem tűnnek akadálynak a továbbiakra nézve.
Itt azonban különleges, kiemelt helyzetet látunk, akinek szüksége van rá, az meggyógyul. Nem mellesleg hallottak Isten országáról is, ebben nincs dilemma, erre mindenkinek szüksége van. A gyógyulás csak bónusz, mint a kenyér és hal a sok ezrek megvendégelésénél. Talán mert Jézus örült nekik, örömében, ajándékként gyógyított. Örült az érdeklődésnek, keresésnek, meglátogatásnak – úgy látszik közösségi lény.
Tekinthetünk így is egy-egy kielégített szükségletünkre: Isten örömének a jele. Hisz Isten sem csak magában örül.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése