tudod

Jó Mester, mit tegyek? […] Tudod a parancsolatokat… Mk 10,17.19

Kérdéseink sokszor nem kérdések, hanem mentegetőzések. Butának tettetjük magunkat, sőt meg is győzzük magunkat, hogy nem tudjuk a választ. 

Itt a gazdag ifjú kérdez, meggyőzve a többieket és bizonnyal magát is, hogy nagy tisztelettel és komoly kérdéssel fordul Jézushoz. Nem szükséges egyébként egy mestert, tekintélyszemélyt kérdésekkel zaklatni, csak hallgatni és figyelni is lehetne. De ha már kérdezünk, akkor vagy tényleg érdekel a kérdés és fontos számunkra, vagy úgy akarunk tenni mintha. Mivel magunk előtt sem mindig világos mi a helyzet, valahogy a saját reakciónkból derül ki, hogy is állunk saját kérdésünkhöz. 

Mikor lelkesek vagyunk, bevállalunk mindent és komolyan is gondoljuk. Most valami nagy és jelentős történik, itt vagyunk egy fordulóponton, a nagy változás előtt. Úgyhogy valami hősit, megalománt várunk, és e helyett mit kapunk: „tudod”. Nincs semmi különös, semmi új, nincs hozzáfűzni való, nincs titok. És rájövünk, hogy tényleg. Tudjuk és tudtuk eddig is. 

Aztán persze Jézus tovább fűzi a dolgokat, de kicsit maradjunk ennél a pillanatnál. Egyben van itt csalódás, megkönnyebbülés, megszégyenülés meg még annyi minden. Egy furcsa zavarodottság ez, megvilágosodás és megértés, hisz birtokában vagyunk mindennek ami kell, meg tudunk tenni minden szükségeset, tudjuk is a dolgunkat, ahogy eddig is – és maradnak ugyanazok a hétköznapi teendők, kicsinyes feladatok, egyszerűen kitartónak és hűségesnek kell lenni, felelősséget vállalni, nagyjából átlagos életet élni. Eddig elég jól csináltuk, csak így tovább. Nincs fordulat. 

Aztán a végén kiderül, tényleg akarunk-e fordulatot. Jézus feldob egy radikális ötletet, és szembesít, hogy romantikus lángolásunk mégsem megalapozott. Bennünk nincs meg az alapja, mégsem akarunk átállni a gyökeresen másra. Az elég jó elég jó nekünk is. Szóval nem is volt kérdésünk, tényleg tudtuk. És Ő is tudta, hogy csak kis álmodozás amit felvetünk, nem állunk készen. Szomorú ez mindkettőnknek.

Akár Jézus nélkül is megkérdezhetjük magunktól ambiciózus felvetéseinknél, hogy tudjuk-e a választ? Gyakran tudjuk. És azt is sejthetjük, vajon ő mit válaszolna…