Emlékszel?

Én te rólad el nem feledkezem. Ézs 49,15.

A demencia korunk egyik leginkább terjedő betegsége. Rendkívüli tanulmányok foglalkoznak az emberi elmével és annak diszfunkcióival, a demenciát azonban még így sem értjük teljesen. Mi történik, amikor elkezdjük elfelejteni azokat az emlékeket, szavakat, amik eddig természetesen hozzátartoztak mindennapjainkhoz. 

Életünket az emlékek teszik széppé. Mennyit és milyen lelkesen mesélünk egy-egy történetet újra és újra, mert gyönyörűséggel töltötte be lelkünket. Az emlékezet azért néha becsap minket. Megszépítjük ezeket a történeteket. Velem fordult elő, hogy egy tinédzser kori utazásomat számtalanszor elmeséltem másoknak, úgy ahogy a fejemben meg volt. Nem sokkal ezelőtt az a barátom, akivel utaztam üzent, hogy megtalálta a naplóját, amit akkor írt. Elküldte nekem és meglepődtem, hogy egyes történéseket kiszíneztem és volt amire nem emlékeztem. Érdekes volt látni a tényszerű leírást és hogy szelektív volt az emlékezetem.

A memóriánk más csodákra is képes. Sokan vagyunk-e kik szeretünk tanulni és ehhez elengedhetetlen, hogy megjegyezzünk szövegeket szavakat, gondolatokat. Milyen frusztráló, amikor már nem tudunk olyan eredményesen tanulni, megjegyezni dolgokat. 

Ézsaiás arra utal a könyvében, hogy az ember életében vannak olyan csodálatos események, melyeket nem lehet elfelejteni és ezek között főként a családdal kapcsolatos emlékek említhetőek meg. Hát egy anya tényleg, hogyan feledkezhetne meg gyermekéről. Ez az egyik legerősebb emberi kapcsolat és mégis előfordul. Lehet ez szociális, egészségügyi, mentális probléma vagy egy megoldatlan konfliktus.

Istennél azonban még objektív okok sem fordulhatnak elő és ő minden teremtményt számon tart, jól ismer és sosem feled el. Senkit. Tudjuk az ő szeretete végtelen magas, mély és hosszantűrő. Ebbe azok is beletartoznak, akiket mi kizárunk vagy szeretnénk, ha nem lennének ebben a csapatban.