Az itt levő ἀφορμή szó jelentése alkalom, ok, ürügy, kiindulás pont, eredet, de előfordul kibúvó vagy visszaélés fordítása is. Értjük miről van szó: valamilyen hivatkozási alap, amit indokként használunk olyan dologra, ami eredendően nem következne magától – de szerencsére van frappánsabb meghatározás: kitalált, alaptalan, gyanús állítólagos oka valaminek.
Aki idáig kitartott, az megérdemli, hogy innen egyszerűbb legyen.
Szóval az ürügy vajon jó vagy rossz? Elvileg rossznak tűnik, hisz mondvacsinált és alaptalan dologról van szó. A történelem számos háborút ismer, amikor mégiscsak kellett valami ürügy, de egyértelműen nem az indokként felhozott esemény volt a háború elsődleges kiváltója. Saját háborúinkban is kellenek ürügyek, amivel megindokoljuk miért vagyunk olyanok, amilyenek. Egy családi veszekedés kiváló alkalom régi sérelmek felhozására, egy hiba a másik megalázására, valami siker tökéletességünk hangoztatására. Alkalmak ezek, hogy valami más, általában nagyobb, átfogóbb és régebbi megnyilvánuljon.
Lehetnek jó ürügyeink is? Gyerekeknél egy társas játék pontozása jó alkalom a számolás gyakorlására, kondibérlet vásárlása a rendszeres testedzésre, egy születésnap családi összejövetelre. Nem az ürüggyel van tehát baj, azt bármire lehet használni. Általában megvan amit akarunk és ahhoz keresünk indokot. Ahogy mondják, mindig van ok az ivásra.
A szándékainkat bármivel alá tudjuk támasztani, keresünk egy indokot, hogy azt tehessük, amit már elhatároztunk. Ha a testnek keresünk indokot, a test érvényesül, saját vágyaink, késztetéseink. Si vis pacem, para bellum – Ha békét akarsz, készülj fel háborúra – egy törekvést az ellentétével is alátámaszthatunk. Az ürügyek világa tele van paradoxonokkal, és még lehet alapjuk is, működhetnek, az indoklás lehet önmagában teljesen jó. A békével sok minden indokolható, egy közösen meghozott toleráns jogszabály vagy egy környezetvédelmi projekt ugyanúgy, mint egy új fegyvergyár.
Pál is rávilágít: bármi lehet ürügy. Még a szabadság is. A Pál által ezen szakasz előtt fejtegetett szabadság egyértelműen magában is jó, helyes, követendő meg minden – de lehet belőle kibúvó vagy visszaélési hivatkozás is. Ettől még a szabadság nem lesz rosszá, hogy rossz dolgot indoklunk vele.
Feladatunk, hogy elválasszuk törekvéseinket indoklásuktól, legalább mi lássunk tisztán. A politikában markánsan keveredhetnek az ürügyek és indoklások a tényleges szándéktól, utóbbit lehetőleg teljesen elfedve. Ilyen szempontból kaotikus világunk, kis segítség lehetne a „Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok!” kijelentés, csak hát a mondás nyilvánosan zajlik a csinálás meg a háttérben, ráadásul a kimondott szó magában cselekedet. És könnyű lenne, ha csak a politika lenne tele ilyen húzásokkal, de életünk számos területén találkozunk valódi indokokkal és mondvacsinált ürügyekkel. Sőt, mi is használjuk ezeket. Nem egyszerű egy helyzet, mégis meg kell próbálnunk rendet tenni.
Ne az ürügyekre, ürügyeinkre figyeljünk tehát, hanem feladatainkra, ami szeretet és szolgálat, vagyis a másik ember. Olykor egy jó tetthez is kellenek ürügyek, alibik. De egy döntésnél sem az indokolás a működő alkotóelem, hanem a végrehajtandó rész. És jó, ha döntéseinket a szeretet és szolgálat határozza meg – nem ürügyként, hanem célként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése