Mennyi is a valahány? Kevés vagy sok, néhány alkalmi vagy rendszeres mindennapi? Úgy tűnik itt a jelentése leginkább a minden egyes alkalom. Olyannyira, hogy a görögben nem is szerepel a „valahányszor”, de a fordítások a jelentést az „amikor”, „amennyiben” szavakkal adják vissza, vagy az „amit tettetek” formával. Mindenesetre egyértelmű, miről van szó.
Szóval amit csak teszünk, annak jelentősége van. Különösen ha egymással tesszük. Sok mondás van, hogy az jelzi az igazi mentalitásunkat, ahogy az állatokkal, az elesettekkel, kiszolgáltatottakkal bánunk. Úgy tűnik ez nem idegen Istentől sem, ő is úgy mutatja meg magát, ahogy a legkisebbekkel bánik. Ami nála azért minden mást jelent, hiszen az egész világ jelentősen kisebb nála. Ezen belül rajtunk is bemutatja hozzánkállását. Sőt a verebek, a mező füve is számon van tartva, törődve van ezekkel is és olykor megcsillan rajtuk Isten dicsősége.
Az, hogy Isten hogy bánik a világgal az róla szól, az ő felelőssége, viszont a mi felelősségünkké teszi, hogy mi hogy bánunk egymással. Főleg, ha tehetünk jót is. Már a mulasztás, a passzivitás is kárhoztatást von maga után, nem kell kifejezetten gonosznak lennünk vagy ártanunk.
Illetve ,ár extrém a kép: amit valakivel teszünk, azt Istennel tesszük. Ha valakinek ártunk, Istennek ártunk - ugyan hogy tudnánk mi ártani neki?! Ha valami jót teszünk, azt is Istennel tesszük - vajon mi jót tehetnénk Istennel?! Ráadásul ezeket már megtettük, túl vagyunk rajta, így utólag derül ki, mekkora jelentősége volt. Még itt vagyunk, a továbbiakban lehet másként hozzáállni, de jó az eddigieket észben tartani. Minden társas megnyilvánulásunk szakrális cselekedet is. És bizonnyal gyenge kifogás, hogy ez csak példázat, meg valami királyról van szó, nem is arról szól.
Kemény dolog ez, állandó és folyamatos követelmény. Ehhez kell aztán sok bölcsesség és nagyon sok kegyelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése