A szeretetről beszélni olyan érzelgős meg érzelmes téma. És a szeretet érzelem is, legalábbis közvetve. Hiszen a hat alapérzelem az öröm, bánat, düh, meglepődés, félelem és undor. Még lehet +/- néhányat hozzávenni/elvenni, de általában ezeket soroljuk ide.
Ahogy erre Mérő László is felhívja a figyelmet: „A szeretet nem szerepel a standard természettudományos eszközökkel jól megragadható, minden emberre többé-kevésbé egységes módon működő, biológiailag belénk kódolt érzelmek között. Ez az alapvetően fontos érzelem egészen másképp működik, mint az alapérzelmek. Talán ezért volt a világnak oly nagy szüksége arra, hogy Jézus megszülessen.”
Szóval nem érzelem, viszont Pál szerint egy érzelem ellentéteként mégiscsak működik: a félelem ellen hathat. Persze a félelem ellen jó az erő és a józanság is, amik szintén nem érzelmek, de azért adnak egy magabiztosságot, tartást. Ahogy a szeretet is. Mert immár nem a félelem tárgyára nézünk, hanem az erőnkre – ami nem beképzeltség, viszont tapasztalat – és a józanságunkra – hiszen megvan a paraszti eszünk, ne essünk pánikba. Mindezek túl is mutatnak rajtunk, ahogy a szeretet is – mert a félelmünk tárgyára nem félelemmel nézünk, és innen már nem érzelem, hanem egy ennél jóval összetettebb attitűd.
Jó is, hogy a szeretet nem alapérzelem, nem zsigeri és érzelgős hozzáállás, bár a racionalitással bizonnyal nem keverjük össze. Egy összetettebb, megalapozottabb érzelmi összetevővel is rendelkező valami – talán egy döntés és kegyelmi állapot keveréke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése