Örök kérdés, hogy ki vagyok én, az identitás alapkérdése. Mondjuk erre Jézus számára nem kérdés, ezért nem is ezt teszi fel. Hanem egy hasonlót: kinek látszom, kinek mondanak? Milyen vagyok, mi a vélemény rólam? Ez szintén lényeges, vajon észrevehető kívülről is, hogy ki vagyok? Ha a belső és a külső kép nagyon eltér, ott azért valami gond van.
A külső képre kérdezni nem csak hiúság. Lehet az is, de különösen azoknál, akik nyilvánosság előtt megjelennek igen lényeges is – és ki ne jelenne meg kisebb-nagyobb nyilvánosság, közönség előtt. Ha pedig valamilyen üzenetünk, feladatunk van mások irányába, úgy meghatározó, hogy mit gondolnak rólunk. Ha másnak vélnek minket, más indulatot, motivációt tulajdonítanak nekünk, minden munkánk félrecsúszhat. Ezt célozzák a politikában, gazdaságban meg mindenféle rivalizációban a karakter-gyilkosságok, lejáratások és egyebek – amikben Jézusnak is volt része. Itt csak a pozitív vélemények jelennek meg, talán tapintatosak a tanítványok, de azért negatív jelzők is keringtek Róla.
És a lényeges kérdés, hogy akik ismerik, akik közel vannak hozzá, kinek mondják. Itt már nem a propaganda számít, másodkezű információk, mendemondák. Az a kérdés, hogy a hétköznapi tapasztalat mit mond Róla. Ami nem fellépés, szereplés, hanem maga az élet. Túl a viselkedésen.
Vajon mi kinek mondjuk a hétköznapi Jézust? És minket kinek mondanak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése