A tulajdonjog alkotmányos jog. Azt jelenti kb. hogy valami valakié. Persze a tulajdonság is ilyesmi, az is tartozik valakihez/valamihez. A tulajdonság, mint jellemző, egy adott valakihez/valamihez tartozik. Így a tulajdonság vagy tulajdon nem a levegőben lóg – mint a fakutya vigyora, lásd Alice Csodaországban –, nem lehet elválasztani a hordozójától. Normálisan nincs fakutya nélküli vigyor.
A nép is ilyen, az uralkodó tulajdona, tulajdonsága. Annak idején a Fáraó Józsefen keresztül megvette a népet, aki eladta magát neki. A rabszolgaság idején természetes volt, hogy emberek valakihez tartoznak – és a rabszolgatartót jellemezték a rabszolgái. A királyt jellemzik az alattvalói. Rendelkezik velük, tulajdonai, de őt minősíti az állapotuk, helyzetük. Ahogy minden tulajdonost jellemeznek a tulajdonai, ahogy bánik velük. Mert tulajdonosnak lenni felelősség. Aki zsákmányként tekint a tulajdonára – mint a béres, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai (Jn 10,12) –, az nem védi meg, nem értékeli, óvja. A tulajdont lehet saját célra (ki)használni, leamortizálni, a helyett, hogy művelnénk és őriznénk. Igen rövid távú, felelőtlen hozzáállás ez – elveszítjük tulajdonunkat. Már ennyiből is nagy valószínűséggel megalapozottan jellemezhetjük a tulajdonost.
Úgy tűnik Isten jó tulajdonos, világosságra hívja a népét. Nem elküldi, irányítja, hanem oda hívja, ahol Ő van. Nem kell rá hallgatni, de aki hozzá tartozik, az ezt teszi. Aki pedig ezt teszi, az jellemzi Istent, abban megjelennek a tulajdonságai. Mert Isten tulajdonságai az ő népe, erről lehet megismerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése