Az Úr Jézus elbúcsúzik a jelzett szakaszban tanítványaitól. Az elválás mindig fájdalmas, a tanítványoknak különösen, hiszen a megváltás műve még nem fejeződött be, így tudomásukra hozza az Úr, hogy mi a folytatás. Semmilyen esemény, tragédia sem változtatja meg Isten országának megvalósulását és terjedését. Eljön Az, Aki vigasztaló, pártfogó, védelmező, Aki emlékeztet és hitelesen megismertet Krisztus Urunkkal. Az eljövetele a teljes Szentháromság Isten egyetértésében történik: Krisztus nevében az Atya küldi. A teljes Szentháromság Isten harmóniája garantálja, hogy az Egyház megtalálja az Úr Jézus Krisztus váltságművének, az evangélium hirdetésének a módját.
Az evangélium hirdetéséből fakadt új élet az ősgyülekezetek korában. Pál apostol így emlékszik vissza: „… nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is, mint a megfeszítettről… a Lélek erejével szóltam”…(1Kor 2, 2-5). Így hitük nem emberi bölcsességen, hanem Isten erején nyugszik. Jézus Krisztus ígéri tanítványainak: „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek… a föld végső határáig” (ApCsel. 1, 8). A tanítványok úgy találkoztak vele, hogy várták és megérkezett (ApCsel 2, 1). Ebből fakadt az erejük, addig maguk voltak, ezután kimentek a pünkösdi ünnepen részt vevő tömegbe. Jézusról szólt Péter igehirdetése, „Jézust… az Isten miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta… Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (ApCsel 2, 22-36) A válasz nem a lincselés, hanem a kétségbe esettek kérdése: „Mit tegyünk…”. A válasz: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”(ApCsel 2, 37-39) Így jött létre az első gyülekezet. Eddig a kulcsszó: Krisztus – Szentlélek erejében.
A gyülekezetek története tovább segített megérteni a Szentlélek munkáját az egyházban. Vannak ajándékai, amelyekkel építi egyházát (Ef 4, 11-16), egységet munkálva igazságban és szeretetben (V.ö. 1Kor 12, 7-11). A Szentháromság belső egységéről beszél 1Jn 5, 7: „Hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek” (V.ö.: Mt 28, 19). Bölcsességet ad a vitás kérdések megoldásához: (ApCsel 6, 1-8) és a következménye „Isten igéje terjedt és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben”. Segített a gyülekezet tisztaságának megtartásában (ApCsel 5, 1-11). Ez is a gyülekezet növekedésével járt. A testvéri viták megoldását békességben segítette: az antiókhiai vacsora, Péter és a kóser étel, Pál feddése (Gal 2, 11-14). Ez Péter válasza: „Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint, szinte minden levelében.”(2Pét 3,15-16) (Még ha nehezen is érthetők azok a levelek.)
Mai keresztyén életünkre tekintve igen hasznos az ősgyülekezetek életét tanulmányozni. Egészen más kultúrában, más korban, más társadalmi körülmények között élünk, Isten igéje pedig nem változott gumicukor módjára. Ma is érvényes, mint a megírás korában. Talán jó úton indulunk el, ha az emberi viselkedés mintáit tesszük vizsgálódásunk tárgyává és utána megtalálhatjuk az Ige gyógyító üzenetét. Önzés, hazugság, hűtlenség, kapzsiság, türelmetlenség, békétlenség, pártoskodás, ellenségeskedés, féltékenység stb. A Szentírás által ajánlott egyik gyógymód:„Ha van vígasztalódás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok, ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek… Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt...” (Fil 2, 1-11) Ne fáradjunk bele, hogy a Szentlélek tanácsol, figyelmeztet, pártfogol, védőügyvédünk. Imádságainkban kérjük az Atyától és Fiútól, hogy Lelkével támogasson. Elevenítse meg az Igét, amikor olvassuk, hogy életünk tápláléka lehessen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése