Érdekes dolog a pletyka, általában negatív. Az ember háta mögött elmondják viselt dolgait, kellemetlen afférjait, botlásait, hibáit. Vagy akár bűneit is, hiszen szembe azért mégsem, maradjon meg a jó kapcsolat. De egymást tájékoztatjuk, hogy milyen a másik, mire kell vigyázni, mit nem szabad elhinni.
Ruth bizonnyal nem volt tökéletes, ráadásul messziről jött, idegen, bevándorló, migráns. Mennyi mindent lehetett volna költeni a személye köré, kiszínezni volt férjével való házasságát – biztos ő vitte a sírba –, Naomit is valószínűleg kihasználja, lehet menekülnie kellett Moáb földjéről. Esetleg kém vagy terrorista, titkos küldetéssel. Még sok fantázia sem kell hozzá, elég néhány sablont elővenni. Nem is tudna védekezni, a magyarázkodása csak még jobban igazolná bűnösségét.
És a közösség nem így reagál. A kiszolgáltatottat nem bántja, aki jót tett a mi eltávozott és visszatért testvérünkkel – kis tékozló fiú felhang –, az megérdemli a tiszteletünket. A meghozott áldozatot látja és nem mögöttes nyerészkedést keresi. Hiszen miért is lenne rossz ő? Mi is örülünk testvérünk visszatértének, szeretjük őt, így azt is szeretjük, aki szereti. Jó, hogy itt van köztünk.
Mi dönthetjük el, építeni vagy rombolni akarunk, és bizonyos, hogy rombolással építeni nem lehet. A rosszal nem érünk el jót, viszont a jóval a még jobbat segíthetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése