Mindenkivel van dolog. Van, ami egyértelmű, az elveszett, eltévedt, sérült, gyenge egyértelműen segítségre szorul. És a megfelelőre. A sérültet nem erősíteni kell, ahogy a gyengét sem bekötözni. Persze lehet és talán nem is árt, de a helyzetnek és személynek megfelelő segítség a korrekt, a legjobb eredmény ettől várható.
Kilóg a kövér és erős, ami más mint a mostani túlsúlyosság. A kövérség az áldás és a jólét volt, vagyis aki ilyen, az nagyon rendben van. Azt hihetnénk, ezzel nincs teendő, csak örülni kell neki. Pedig de. Vigyázni kell rá, hiszen értékes, értékesebb a többinél. Az értékes dolgokkal mindig több macera van, mint az hétköznapiakkal. Olykor akár mérlegelendő lehet az is, hogy mi mit ér meg, az érték és az őrzése hogy viszonyul egymáshoz.
De lehet, az értékeset magától is védeni kell. Aki kövér és erős, főleg a sovány és gyengék között igen elszállhat magától. Itt egy nyájról van szó, közösségről, csapatról. Mint ahogy mindenütt, ahol egynél több ember van. A túlzottan erős nem feltétlenül tesz jót a nyájnak. Számos formában megnyilatkozhat ez, uralkodásban, arroganciában, önfejűségben, lenézésben, egoizmusban, mások kihasználásában, megalázásában, semmibe vételében stb. Az erősek és kövérek hajlamosak nem hallgatni és figyelni a többiekre, valamint a pásztorra sem. Nem feltétlenül van így persze, de érdemes ilyen szempontból is vigyázni rájuk.
Valamint a kövér és erős szintén válhat viszonylag hirtelen elveszetté, eltévedtté, sérültté, gyengévé. Nem sok kell hozzá.
Jó tehát tudni, kinek mire van szüksége. És azt is, hogy bármelyik állapot előfordulhat, ekkor pedig szükség van a segítségre. De azt is jó tudni, hogy van segítség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése