Jó tudni azt egy új év kezdetén, hogy nem egy gazdátlan, magára hagyott világban élünk. Erről beszél a Szentírás a fenti sorokban, pontosan a világkatasztrófát okozó özönvíz lezárásaként. Isten biztosítja a címzetteket, hogy „bár gonosz az ember szívének gondolata… Amíg föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka” (8,21-22). Ez a válasz Noé hálaáldozatára, melyet a túlélésért mutatott be.
Ebbe a szövetségbe tartozik bele a szivárvány föltűnése az égen, amelyet eső után sokszor megcsodálhatunk. Sokan azt gondolják, hogy a mi emlékeztetésünkre van ott, pedig Isten kétszer is megerősíti, hogy „Ha ott lesz az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön” (9,12-17). Talán feledékeny lenne a világ Teremtője? Annyira nem, hogy hajlandó velünk együtt gondolkodni, egyrészt az események megfigyelésével, másrészt az Ő részéről a fenntartás és őrzés felelősségével.
Katasztrófákkal terhelt korunkban, amikor földrengések, szökőár (cunami), víz- és levegőszennyezés, terméketlenné váló földterületek, pusztító háborúk, járványok, hontalanná váló tömegek, emberi kapcsolatok felbomlása, a hirtelen technikai és informatikai robbanás keltenek szorongást, jó tudni, hogy Isten emlékszik velünk kötött szövetségére. Ha végig nézünk az emberiség történelmén, sok válságos időszakot fedezhetünk fel. Méreteiben kisebbeket, de a globalizáció mostanra kiterjesztette a világon a kockázatokat.
Ezen a háttéren jó a szivárványra, mint Isten szövetségének jelére tekinteni. Amit más szövetségek is követtek: a sinai után Krisztus áldozata által új szövetség jött létre az emberért (Zsid 8,6-13., 9, 15-18., 10,14-17). Istennek drága az ellene lázadó, Őt tagadó ember is. Nem zár ki senkit. Még azokról sem mond le, akik tévúton járva akarják bizonyítani a szövetséghez tartozásukat. Jézus Krisztus a Hegyi Beszédben sónak és világosságnak mondta a benne hívő tanítványokat. Akkor viszont az ebben a világban jelen lévő mai Krisztus tanítványok élete, imádságai, magatartása is Istenre mutat, így Istennek a világgal kötött szövetsége felerősödik az új szövetség képviselőivel.
Ha korunk jelei, a természet vajúdása, a kereszténység alvása azt sugallja, hogy Isten elfeledkezett, alszik, vagy meggondolta magát, emlékeztessük magunkat a szövetségre, melyet Krisztusban megújított velünk. „Ha késik is, bízzál benne”(Hab 2,3 Károli ford.).
Boldog áldott új évet kívánok Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése