Érdemes körülnézni a világban. És számolni. Az ember állítólag százig elég jól számol, ezer felett viszont kezd elbizonytalanodni, a millió meg már kezd nagyon nagy szám lenni. Persze ez így nem igaz, pénzzel kapcsolatban elég jól elboldogulunk a milliós nagyságrendekkel is. Viszont igaz-e ez másra is?
A korokban, történelemben már pár száz év is felfoghatatlan, alig tudunk azonosulni a néhány nemzedékkel korábbi emberekkel, viszonyokkal is. A személyes világnézetre, felfogásra is igaz ez, de a társadalmi berendezkedésre, mindennapi életvitelre is nagyon furán nézünk innen. Az ezer évekről meg valami halvány romantikus fantáziánk van, tízezer év pedig közel felfoghatatlan. Miközben forintban meg sem kottyan, pontosan tudjuk mennyi a tízezer.
És hasonlóan vagyunk az egyéb mértékekkel, távolságok, súlyok, stb. A szám nagysága és felfoghatósága nagyban függ attól, mit is számolunk.
Példa van a nagy számokra bőven, pl. a moláris tömeg: egy anyagrészecskéből 6×10^23 db, pl. hidrogénből ennyi kb. egy grammot nyom. Komoly darabszám, és mennyi hidrogén van az óceánokban... Másik példa lehet az szűkösnek bizonyuló IPv4-et tehermentesítő/felváltó IPv6 - "olyan megoldást nyújtana erre a problémára, ami biztosítaná, hogy egy hasonló címtérkimerülés az emberiség számára jelenleg belátható időn belül nem okozna ismét gondot. A protokoll ugyanis összesen 2^128 [4,3×10^38] cím megkülönböztetését teszi lehetővé, ami olyan sok, hogy ahhoz is elegendő lenne, hogy a Világegyetem minden látható csillagrendszerében minden egyes bolygón minden egyes homokszem számára külön IP-címet osszunk ki." Szóval itt vélhetőleg fölé lőttünk a problémának, de a korábbi rendszer is bőségesnek tűnhetett az elején.
Úgyhogy a számosság nagysága attól is függ - mint már jeleztük -, hogy mit számolunk, forintból vagy hidrogénből vagy évekből egész más a kevés és a sok. Az IP címek azért rávilágítanak, hogy felfoghatatlanul nagy számú teremtmény van - hiszen a minden csillagrendszer minden homokszeme egyedi teremtmény. Az időről még bizonytalanabb fogalmaink vannak, de talán elmondható, hogy a percek, másodpercek is teremtmények, meg lettek alkotva. Esetleg folyamatos alkotás alatt állnak.
És ezek nem csak úgy hebehurgyán lettek összehozva. Az emberi szervezetben állítólag darabszámra közel annyi baktérium van, mint sejt. És jól megvannak, meg mi is. Nem hiszem, hogy a zsoltáríró ezekre gondolt, nem is tudhatott ezekről. A kis csodák nem ötlenek annyira a szemünkbe, mint a nagyok, mint a Leviatán, ami már ránézésre csodálatra méltó. Vagy a nap, hold, csillagok. Körülnézve emberi nagyságrenddel számolva is elcsodálkozunk.
És vajon kevésbé lenne csodálatos fele ennyi csillag, fele ennyi idő? Fele ekkor a világot fele ekkora isten teremtett volna? Sőt simán csökkenthetjük a méreteket nagyságrendekkel, emberileg alig észrevehető a különbség. Hiszen a végtelenről, határtalanról beszélünk, Aki jókedvében és bőségesen teremtett. Nem spórolt a Leviatánnal sem, hiába olyan ritka. Látszik a teremtésen a nagyvonalúság, a szépség, a rend, a szabadság - és ha jól figyelünk a szeretet is. Jó ránézni és csodálni, ilyenkor kerül a helyére minden. Nagyságrendileg is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése