A testőr szakma ezek szerint elég régi. De milyen fura, hogy az istenfélőket kell védeni. Elvileg ők jó emberek, nem firkálnak a falra, nem keverednek csetepatéba, nem helytelenkednek így nem bántják őket. Hiszen félik Istent, betartják a törvényeket, amik nagy része az együttélést szabályozza. Aki pedig megfelelően él együtt, annak nincsenek olyan gondjai, hogy meg kéne menteni.
Ráadásul nem csak holmi odafigyelés van rájuk, térkamera, hanem őrállás, személyi testőrség. Nem csak riasztás szinten fut be a megfelelő jelzés, hanem azonnali akciót is kivált, helyben van a cselekvő. Úgyhogy elég komoly a helyzet.
Node vajon mi a fenyegetés? Kézenfekvőnek tűnik a külső ellenség, nem is alaptalanul. Hiszen hiába élünk barátságos közösségi életet, hiába vagyunk jóban akivel csak tudunk, akkor is lehetnek, akik nem kedvelnek. És ennek esetleg nyomatékot is hajlandóak adni. Valamiért zavarjuk, személyiségünk, kinézetünk, érdekeltségi közünk, befolyásunk vagy bármi egyéb irritálja a másikat. Aki könnyen lehet, hogy kevésbé istenfélő, így nincsenek is gátlásai eszközök tekintetében.
Ellenben lehet, hogy belső dolgok is vannak, merthogy az istenfélők nem tökéletesek. Lehetnek rossz döntéseik, veszélyes helyzeteik, amik kialakulásához akár tevékenyen hozzájárultak. Elrontott dolgok esetén nem árt némi védelem – akár magunktól. És az elrontás lehet csak a fizikai világra kiterjedő, de lehet közösségünkre is hatással. Vagyis van, hogy tőlünk kell megmenteni a többieket, még ha nem is direkten akarunk rosszat. És persze magunkat is, hiszen ha mi rosszat okozunk, az nekünk is rossz.
Nagyon nagy és nagyon bonyolult a világ, szükség van a megmentésünkre. Hiszen tudhatatlan, hogy mi mit okoz, összekuszálódnak a következmények. Megnyugtató, ha van közvetlenül mellettünk valaki, aki átlátja és képes is cselekedni. Ezért lehetünk bátrak és tehetjük a dolgunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése