A többet ér, vajon mit jelent? Rabszolgaként jobban eladható? Merthogy ekkor voltak még rabszolgák. Vagy, mai korra vonatkozóan, több fizetést érdemel, csak komolyabb ajánlattal lehet egy céghez elcsábítani? Felmerülhet – a magyar nyelvbe belefér –, hogy nem értékről van szó, hanem többet ér el. Lassan járj, tovább érsz?
A fordítások elég jól megoszlanak, gyakran simán jobbnak fordítják. A LXX-ben levő szó pedig jelent még erősebbet, hatalmasabbat is.
Az biztos, hogy fokozásról van szó, így lényeges lehet a mennyiség: mennyivel jobb? Ha csak kicsit jobb, nincs is nagy különbség, egy kupacban vannak. Ha viszont sokkal jobb, úgy minőségi különbség van közöttük, minőségi ugrás, a gyengébb akár a rossz szinonimája is lehet.
Csak két dolgot hasonlítunk tehát egymáshoz, ahol fekete-fehér kategóriák vannak, vagy több dolog közül kettőt vesszük csak elő? A két legjobbat, vagy a legrosszabbat és legjobbat, esetleg más helyezésük van a rangsorban? A hős és a várost hódító is jó, sokat ér – vagy pont ellentétei egymásnak és az utóbbiak negatív példák? Ahogy a hit-remény-szeretet hármasnál – ahol legalább tudható, hogy a nyertesekről van szó – is lényeges lehet, mennyivel nagyobb a szeretet, a másik két dobogós között mekkora a különbség – és egyébként vajon melyik a második helyezett?
Elég jól megakadtunk már az első szónál. Lehet, hogy a minősítés mindig ilyen, megakaszt, leállít. Egy ítéletet mondunk ki, döntést, véleményt. Kijelentés, ponttal a végén. Minden nap, vélhetőleg óránként többször is minősítünk, összehasonlítunk. Másként hogy is tudnánk dönteni, választani? Melyik a finomabb, olcsóbb, hatékonyabb, sürgősebb, fontosabb, könnyebb, becsületesebb…? Döntenünk kell és utána tovább lépni, a következő döntésre.
Amennyire tudom a számítógépes programok jelentős része döntés: ha-akkor. A ha pedig valamilyen feltétel, gyakran összehasonlítás: kisebb, nagyobb vagy egyenlő, esetleg nem egyenlő. E feltételek esetén történik valami. Mi is működünk így: ha melegebb lesz rövid ujjú inget veszek. Ha olcsóbb lesz, megveszem. A programnál ezek objektív összehasonlítások, konkrét értékek vannak. Nálunk viszont képlékeny, mi is a melegebb vagy olcsóbb, mennyi az a különbség, amit már számottevőnek és így cselekvésre indítónak tekintünk?
Visszatérve igénkhez, jobb a türelmes/hosszútűrő/béketűrő a hősnél/erősnél, és az (ön)magán/indulatán uralkodó a várost elfoglaló/hódítónál. A hosszú táv lényegesebb az aktuális sikernél. Mintha az eredménynek a fenntarthatósága lenne lényeges, illetve a befektetett munka. A gyors sikerben szerepet játszhat a szerencse is, a kedvező alkalom, jó együttállás. A türelem, önuralom nem látványos, lehet észre sem venni mennyi munka, erőfeszítés van mögötte. Elkönyveljük, hogy valaki türelmes, fegyelmezett, jó neki. Mások meg nem ilyenek, így megy ez. Pedig lényeges, hogy ez jobb, habár feltűnés nélküli.
Valamint a hősség, hódítás külső, míg a türelem, önuralom belső. Nem úgy, hogy az ember magával van elfoglalva, megvalósítja önmagát, kiteljesedik stb. A Biblia nem így szemléli az embert, nem önmegváltást hirdet, belső erő aktivizálását stb. De azért elismeri a belső értékeket, látja azok hasznát és hiányuk kárát. Gyakran nem didaktikusan kifejtve, hanem történetekben, mint Ákán bűne vagy Dávidé.
A türelem és önuralom talán nem a legjobbak – hisz elvileg a szeretet a legnagyobb, ugyebár –, de elég jók az összehasonlításokban. És azon kívül, hogy megállapítjuk kívánatos voltukat érdemes lehet elérésükön is gondolkodni. Hisz általában senki nem szeret türelmetlen lenni vagy indulatkezelési gondokkal küzdeni, még akkor sem ha – ez által vagy ettől függetlenül – hős vagy hódító. Hogy érhetjük el hát a jót, a jobbat?
Sajnos ez itt ennyi, egy összegyűjtött mondás, nem recept. Viszont ha ennyi, akkor ennyiként is működnie kell, ugyanaz igaz rá, mint az egész Bibliára. Nem magunkra és saját jobbá válásunkra kell figyelnünk, hanem Istenre és a többiekre. Ami gyakran döntés kérdése, és ebben segíthet a fokozás: meghozni a döntést, mert belátjuk, hogy jobb.
Az hogy a hősség/hódítás helyett vagy mellett javul a türelmünk/önuralmunk jelezheti, hogy jó úton járunk. Hiszen azért ezek isteni tulajdonságok is, amiből az Istenre figyelés, Krisztus követés által szivároghat át hozzánk valamennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése