Sajnos ez a kép nagyon ismerős manapság. Az elkövető lesből vagy meglepetésszerűen, szinte a semmiből előlépve kezdi gyilkolni az ártatlan és védtelen fiatalokat. Az utóbbi évek USA-beli iskolai lövöldözésekre gondolhatunk elsősorban, de igazából az ilyen alattomos és gyáva agresszió egyidős az emberiséggel.
Ha fizikálisan szerencsére nemigen, de lelki értelemben, annál inkább sűrűbben átélhetjük ez a helyzetet. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy csatatér közepén vagyunk, és különféle támadások érnek olyan helyekről, személyektől ahonnan és akiktől soha nem vártuk volna. Egyesek magatartása megváltozik, beszólogatnak, ellenségesek lesznek, kivételeznek a mások javára, minket igyekeznek nyilvánosan megalázni. Később kiderül, hogy a hátunk mögött kibeszélnek minket és hazugságokat terjesztenek rólunk.
„Ha semmibe veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?” az idézet 3. verssora. Míg mi minden szabályt betartunk, a másik kibújik mindegyik alól. Erre mondják, hogy nem fair a játék. De miért bántanak bennünket mások, amikor semmit nem ártottunk nekik és miért pont minket?
Arra jöttem rá, hogy a hívőember, aki keresi az Úrat, aki igyekszik az egyenes úton haladni olyan életet él, amit egyszerűen irigyel a másik. Egyre inkább szembesülök azzal, hogy egyesek a legkisebb sikerünknek sem tudnak örülni, hanem fenyegetésnek veszik azt. Látják a saját kudarcukat, összehasonlítják a mi életünket az övékével és elviselhetetlen veszteséget élnek meg. Pedig lehet, hogy az ő életükben is vannak sikerek, csak nem veszik észre azokat. Megindokolhatatlan indulat, gyűlölet gyülemlik fel bennük, amit már nem tudnak kezelni, csak valakire, rossz esetben ránk, ontják.
Az 5b. vers szerint „saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot„.
Jó megérteni, hogy bár bennünket akarnak bántani a rosszakaróink, persze többé-kevésbé sikerül is ezt elérni, a legnagyobb kárt saját maguknak okozzák. Saját gondolataikat fertőzik meg és saját lelküket mérgezik meg.
„Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa.” 4. vers.
Igen, értem a képet, meg sokan hasonlóan képzelik el: a Jóisten valahol nagyon messze, elérhetetlen, elvont helyen úgy tesz, mintha uralkodna. Közben meg hetente lövik le az ártatlan iskolásokat vagy bombázzák le a csecsemőket. Milyen uralkodás már ez? Mikor teljesül ez, hogy „parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze” 6. vers?
Hát, aki a Bibliában keresi a megoldást az Élet nagy kérdéseire, az ne egy Chuck Norris-os csattanóra számítson. Egy biztos, nem kell verébként elmenekülnünk az ilyen helyzetetektől, mert az igazak láthatják az Úr arcát. Találkozunk vele majd az örök életben, de hiszem, hogy már ebben az életben is egyre jobban megismerhetjük Őt és egyre inkább rábízhatjuk az életünket.
Aki pedig jó példát mutat ezekben a támadásokban, annak sikerül megfelelő mennyiségű eleven szenet gyűjtenie a támadójának a fejére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése