2018. április 8., vasárnap

Te mit választanál?

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” János 3,16.

2018. április 8-a van. Sokak szerint történelmi nap. Ma van a nyolcadik országgyűlési választás a rendszerváltás utáni Magyarországon. A terhet ránk, a választó polgárok vállára teszik: mi döntjük el milyen sorsa lesz ennek az országnak. Nem könnyű eset.
Hónapok, sőt évek óta hallgatjuk a különböző pártok képviselőinek ígéreteit, meggyőzőnek szánt szavait, hogy miért egyedül csak ők képesek boldogulást adni ennek a népnek, és miért alkalmatlanok a többiek. Az elmúlt huszonnyolc évben a politikai nézetkülönbségekből eredő indulatok eléggé megmérgezték a Kárpát-medence levegőjét. Ez csak fokozódott idővel. Mára a gyűlölködés szintje minden elképzelést felülmúl. Különböző táborok alakutak ki és elég csupán egy-egy bizonyos kifejezés említése, máris egy viharos veszekedés veszi kezdetét.
Lesz-e valaha béke, igyekezet az egymás megértésére? Ha tényleg olyan fontos ennyi magyar embernek ez az ország, akkor nem lehetne tenni érte valamit közösen? Most talán lehetetlennek tűnik a megoldás megtalálása, de nem vagyunk magunkra hagyva.
A fenti biblia idézet talán az egyik legismertebb, a János 3,16. Jézus missziójának a lényege, úgy is mondhatjuk, Isten legtömörebb üzenete. A Biblia egy mondatban.
Mint jó, vallásos keresztények ezt olyan természetesnek is vehetjük: Isten szeret, naná. És még Jézus is. Ezt hisszük is, ezért vagyunk különbek olyan sok mindenkinél. Olyan jó nekünk, mert itt vagyunk Európában, vannak értékeink, viszonylagos jólétünk, egy csomó keresztény szokásunk. Ezt kár lenne elhanyagolni, elveszteni.
Csakhogy ennél azért több van ebben. Egyrészt miért olyan természetes, hogy Isten szeret? Viszonylag hamar megbánta, hogy embert teremtett. Mi emberek elég rövid idő alatt egymásnak estünk, gyűlölködni kezdtünk, aztán gyilkolni, meg minden olyasmit csináltunk, amivel Istent csak elszomoríthattuk. Ennek ellenére szeret az Úr, pedig lenne oka másképpen érezni.
Másrészt ez nemcsak egy történelmi beszámoló, hanem egy tanács is, iránymutatás. Még pedig életet jelentő. Ha hiszek, ha felfogtam, mi is történt, hogy mit tett értem Isten, hogy a szeretet mindennél erősebb, a gyarlóságnál és a gyűlölködésnél is, akkor egy teljesen új életet kapok.
Ma van a választás napja. Szeretet vagy gyűlölet? Ezek között dönthetünk. A gyűlölet könnyűnek tűnik, mintha erre lettünk volna teremtve. Olyan gyorsan, minden görcs nélkül tudunk valakire csúnyán nézni, rosszat gondolni, szóval megbántani vagy rosszindulattal írni róla. Mindenkinek vannak különösen nehéz esetei, személyek, akiket képtelenség elviselni és mégis megkapjuk kollégának, szomszédnak vagy gyülekezeti munkatársnak. Gyorsak vagyunk a haragra, pedig szeretni sokkal jobb, jobban megéri. Szeretettel minden megoldható. Persze nem mezei, izzadságszagú emberi verzióval, hanem az égivel, ami csak Istentől kérhető. Dolgozni kell érte, de ígéret van rá, hogy megkapjuk, ha kitartók vagyunk.
A választás a miénk.

1 megjegyzés: