Tudunk-e arról, hogy lakik bennünk valaki, hogy lakóhely, otthon vagyunk? Ismerjük a mondást: „belénk, vagy belé bújt a kisördög”. De lakhat-e bennünk valaki, valami más is?
Testünket, életünket az Úrtól kaptuk, és Önmagával, Szentlelkével is meg tud ajándékozni, belénk tud költözni, lakóhelyéül választhat bennünket. Képes volt sátorban lakni, csakhogy együtt lehessen népével, „sorsközösséget” vállaljon velük a pusztai vándorlás alatt. Ma pedig egészen közel jön, belénk költözik, hogy „pusztai vándorlásunk” alatt velünk lakhasson. Így mi is szentsátorrá, szentéllyé, templommá válhatunk. Általa.
Mi folyik egy templomban? Istentisztelet, imádság, ének, zene, dicséret, a cél, hogy legyünk közel Őhozzá gondolatban is.
A templom elsődleges rendeltetése, hogy Isten „ott lakhasson”, ott jelenthesse ki magát, „mennyei palotájához méltó körülmények között”. A külseje és a belseje is tükrözze lakóját. Ha testünk egy ilyen lakóhely, őrizzük és gondozzuk, ha ráadásul nem is a miénk ez a templom, akkor még inkább.
Milyen is ez a Lélek, akit tükröznünk kell? „Nem a félelem, hanem a szeretet, az erő és a józanság lelke” (2Tim 1,7) Aki kimozdította a tanítványokat is bezárkózott félelmükből Pünkösdkor. Ez a Lélek az öröm, a békesség, a türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmérséklet lelke. A szeretet maga, aki birtokba akar venni minket, hogy élhessünk. Teljes életet Ővele, Őbenne, Őáltala.
Tehát testünkért – egész lényünkért felelősek vagyunk. Nem mindegy, hogyan gondozzuk, tápláljuk, kívül és belül. Nem megvetendő, ellenkezőleg, Isten által annyira nem méltatlan, hogy Ő maga is emberré lett, felvette ezt a „földi porsátrat”. Sátorban lakott ebben a formában is. Az Ige testté lett! (Jn 1,14) Testté akar lenni ma bennünk, hogy Őt sugározzuk, közvetítsük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése