Azaz nem börtön, nem ellenségünk, hanem először is kaptuk, ezért felelősek vagyunk érte. Az ókori bölcselők, a középkori teológia részben, sőt a reformáció nyomán létrejött ébredési mozgalmak némelyike a testet elnyomásra, sanyargatásra méltónak tartotta, mert minden gonoszságnak a test kívánságai, vágyai az okozói. Ez – részben igaz – a Kinyilatkoztatás szerint, de csak az egyik oldala a Biblia emberi testről szóló tanításának. Ugyanakkor a test az, amely által az emberi létezés, tevékenység, alkotás, közösség megvalósulhat.
Azt írja Pál apostol: „Istentől kaptátok, és ezért nem a magatokéi vagytok”. Tehát elszámolással tartozunk a kapott dolgokért – régen ezt sáfárságnak mondták – mi lett belőle, mire használtuk, karbantartottuk, templommá lett-e? A keresztény/keresztyén ember dilemmája, hogy miként éljen a teremtettség áldásaival, ez a Szentírásban is megtalálható. A galatákhoz írott levélben éppen a teljesítmény-orientált keresztyénséget igyekszik a Krisztus által hozott üdvösség jó hírével (evangélium) kioldozni ebből a szélsőségből a Lélek szabadságára (Gal 5,13-14). Korinthusban az volt a gond, hogy a város szellemi légköre a gyülekezetben is súlyos lazaságokat hozott magával. Ezt pedig éppen azzal teszi rendbe, hogy figyelmezteti őket: „áron vétettetek meg, dicsőítsétek tehát Istent testetekben”(1Kor 6,20). Krisztus a keskeny útra hívott el bennünket, ez nem a szükség, beszorítottság, kifosztottság útja, hanem a rendezettség, az öröm, a kiegyensúlyozottság, az Isten Fiával való együtt járás útja.
A testünkben lévő érrendszer olyan hosszú, hogy a Földet két és félszer körülérné, nyirokrendszerünk 460 nyirokcsomója van bennünk, orvosok folytathatják… Emberi testünk Isten csodálatos alkotása („Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében …csontjaim nem voltak elrejtve előtted, amikor titokban formálódtam mintha a föld mélyében képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid…” 139. zsoltár 13-16), csakúgy, mint a teremtettség egésze. Velünk pedig partnerségre lépett a Teremtő, mert gondviselésével őrzi is, amit, akit létrehozott. Ezért jogos az elvárása, nekünk pedig életet jelent, hogy szabadságban – Krisztus által megváltva, Őhozzá kötve viselhetünk gondot magunkról: a munka és pihenés egyensúlyáról, táplálékunkról, örömünk forrásainak megválasztásáról, életmódunkról (talán a következő nemzedékeknek példát hagyva). Pünkösd havában vagyunk: „Testetek a bennetek levő Szentlélek temploma…” – éljünk vele úgy, hogy Isten megdicsőíthesse magát általunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése