Ahogyan engem szeretett…

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben”(Jn 15,9) – mondta Jézus Krisztus tanítványainak.


Hogyan szerette Őt az Atya? „az ő Egyszülött Fiát adta” – mondja Urunk (Jn 3,16). Erre a Földre küldte, amelyen teremtményei ellene lázadunk. Nem kirándulásra, wellness hétvégére küldte, hanem olyan harcra, amelyben láthatatlan erők által ’megszállott ’ emberek nem fogadják be a szentet és igazat. A kegyeseknek nem eléggé kegyes, a bűnösök jönnek hozzá és megszabadulnak. Tanítványait figyelemmel, fegyelemmel neveli, és rájuk bízza az evangélium sorsát. Csodás tettei, tanítása, jelleme bár sokak elismerését elnyerte, mégsem őrizte meg Őt a szenvedéstől, amely sorsa lett. És ezt is vállalta ”Ha a földbe esett gabonamag el nem hal…”( Jn 12,24) Szerette az Atya … és hagyta meghalni. „szerettél engem a világ megalapítása előtt” (Jn 17,24) – beszéli meg az Atyával. És Aki engedte őt meghalni áldozati Bárányként a világért, értem, érted, feltámasztotta Őt a halálból, és meg is dicsőítette.
Isten szeretete célorientált. Nem sajnál érte semmilyen áldozatot. Fia az emberlét korlátai, a behatárolt lehetőségek ellenére véghezvitte folytonos párbeszéd (ima) segítségével a megváltást. A bűn által megrontott Rend helyreállt.
„Ahogyan… úgy” - nem kevésbé szeretett, tehát megbecsül bennünket, méltóságot ad, épít ránk, hogy valamiképpen jobbá legyen a világ, vagy legalább – amennyire lehetséges – lassítsuk le annak romlását. Ráadásul „nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól” - beszéli meg Atyjával (Jn 17,15), azaz két lábbal a földön élve ad lehetőséget munkájának folytatására. Hogy a reakciók alig, vagy egyáltalán nem különböznek, nem szeretetének hiánya, hanem a realitás. „… éppen úgy szeretted őket, amiként engem szerettél.”(Jn 17,23) Így marad velünk, felelősségben, elkötelezettséggel, hogy támaszt nyújtson. Jó tudni, hogy ha elfáradunk, erőnk megújítja, lelki sebeinket begyógyítja, tévútról is visszavezet. A tékozlóhoz hasonlóan visszafogad, ha eljutunk addig, hogy „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened…”(Lk 15, 21), lehetőségeink végéhez. Ő is járt e Földön… Jó, vagy rossz sorsunk sem választ el Tőle, Aki Mesterünk, Megváltónk, Menedékünk.