„találtok egy kis gyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban” Lukács 2,12b
A világtörténelem egyik legkedvesebb és legismertebb története a karácsonyi történet. Nem is lehetne más, hiszen egy édes kisdedről szól, aki minimál körülmények között született: kölcsön istálló, jászol, szalma, bocik, lovacskák, királyok stb. Olyan hangulatos, bár a mai ember számára ez a körülmény inkább rémisztő lenne, mely anya szeretne egy random istállóban szülni dada, szülészorvos nélkül?! A történet azért tényleg nagyon megható, hiszen arról szól, hogy Isten ilyen módon fejezi ki a szeretetét és gondoskodását az emberek felé. Emberré lett és az emberi sors minden apró részletét megéli.
Arra az ünnepi időszakban nem szoktunk gondolni, hogy mennyi gyűlöletet kapott későbbi életében Jézus és milyen sokan fejezték ki ellenszenvüket.
Ártatlanul szenvedni. Ez sokszor előfordul az Újszövetség levelei között is, Jézus követőivel, akkor és azóta is. A szeretet és az Istennel való kapcsolat egy magasabb szintje, amikor ok nélkül bántanak minket vagy csak azért mert keresztyének vagyunk, illetve „boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket és mindenfélét hazudna rólatok.” Máté 5,11.
Előfordul, hogy megbántjuk egymást, ez olyan emberi és mindennapos lehet. Az azért nem szokványos, ha hamisan megvádolnak vagy ok nélkül gyűlölni kezdenek minket. Mit lehet ilyenkor tenni? Lehet határozottan fellépni és megvédeni a jogainkat, becsületünket. És lehet türelemmel viselni és várni, hogy békében, szeretetben elrendeződjön az ügy, krisztusi példát mutatva embertársunknak. Ahogy Jézus is az Úrra hagyta.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése