Hóseás egy hanyatló ország (Észak-Izráel) prófétája volt Kr.e. 750 és 722 között. 25 éven belül hat király követte egymást, akikből négy lett gyilkosság áldozata. Mindez az Isten iránti engedetlenség következménye volt, amire saját életével is rámutatott a tragikus házasságban élő próféta. Az „igazság” Isten útmutatása iránti engedelmességet jelent, ezt mondja követelésként. A törvény, a rendelkezések kijelölték az Isten népe boldogulásának az útját, ez egyben az új szántóföld megmunkálásának is megfelelt.
Érdekes Mark Twain mondása: „Ha az igazat mondod, nem kell emlékezned semmire.” Hazugsággal telt világunkban úgy a hóseási ige, mint az író mondása arra figyelmeztet, hogy a kereszt(y)én(y) embernek ki kell állni ebből a sorból, még ha igen sok kényelmetlenséggel, sőt bajjal jár is. Krisztustól lehet megtanulni az igazságot és az igaz beszédet is. Érdemes fölfigyelni, hogy másként beszél a tekintélyt parancsoló előkelőkkel, másként a lelkiismeretükkel harcban álló emberekkel („bűnösök”), a betegekkel, a gyermekekkel. Mégis, mindig Isten igazságát közvetíti, amely egyiknek ítélet („jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok”) Mt 23,17, másiknak szabadítás („Fiam, megbocsáttattak a bűneid”) Mk 2,5, gyógyulás („sok embert meggyógyított”) Mk 3,10, értékeik kiemelése („ilyeneké az Isten országa”) Lk 18,16.
Kérdés, hogy miként viszonyulunk Jézus Krisztushoz? Ismerjük-e Őt annyira, hogy egy-egy alkalommal a tőle hallott, olvasott helyzetre ráismerve értékelnénk saját életünket. Ezután lehet arról szó, hogy mások felé fordulva szóljunk Isten igazságáról, ami által mi is igazzá lettünk. Ez nem egy statikus állapot, hanem folytonos tanulás, fölfedezés, keresés, „új szántóföld föltörése”, amelyet követ az „igazság esője”. Csak azt ne mondjuk, hogy az igazság a hazugság tengerében eltűnik, jelentéktelen. Ha egy ember megszabadul, már kettő viszi tovább, ha még kettő általuk, az négy… Ha Krisztus szeretete szorongat minket, a tanúságtételünk eljut azokhoz, „akik éhezik és szomjazzák az igazságot” (Mt 5, 6) és megelégíti őket.
Azt is mondja július igéje: „itt az ideje”, nyáron nincs uborkaszezon Isten országában. Mozgékonyabbak vagyunk, több emberrel találkozunk, lehet, hogy épp mi vagyunk számukra az igazság tanúi. Ha van belső késztetésünk, akkor segítségül lesz a Szentlélek, aki megadja a mondanivaló keretét is. „A hit hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Rm 10,17) Mi vagyunk ennek tanúi, akiket megváltott, megszabadított golgotai halála és feltámadása által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése